Katonák haltak, de hősök születtek

Felettük gránát süvít, lelküket rettegés rázza, mint azt a kevés falevelet, amelyek a pokol harmadik esztendejében még a helyükön maradtak a csonka fák megmaradt ágain. Régen volt már, hogy moziba mentem, de minap kivételt tettem és megnéztem az 1917 című filmet, amely a nagy háború nyugati frontján játszódik. Nem bántam meg, értékes munkának tartom, de mint ilyenkor szinte mindig, szomorúan gondoltam arra: miért nem tudunk mi is valami hasonlót készíteni önfeláldozó hősiességünk újjáéledő szobraként? Miért nincs ilyen színvonalú filmünk Doberdóról, vagy a budai kitörésről?

Igen, a kitörésről, amelynek évfordulójára éppen ezekben a napokban emlékezünk, s amely történésnek egy sor Fejér megyei vonatkozása van: tőlünk indult el több felmentési kísérlet, és megyénket is elérte néhány a túlélők közül.

Olyasmi történt akkor a fővárosban, aminek soha nem szabad feledésbe merülnie. A Leningrád és Sztálingrád után a harmadik legtovább tartó, ötvenkét napos városostrom minden elképzelhető borzalmat bemutatott Budapest civil lakosságának, majd az egyre szűkülő gyűrűből a magyar és német védősereg – elképesztő emberhátrányban küzdve – végül a kitörés mellett döntött. „Az utolsó lövedék a csőben”, szólt a hadparancs, majd megindultak a rohamok a budai hegyek, a megsemmisülés felé, amit csak néhányan kerülhettek el. Táncolt a halál, mert zenéltek a gépfegyverek, „hullottak a sisakosok”, ahogy Cseh Tamás énekelte. De azok sem jártak jobban, akik sebesülten feküdtek a pincékben és a várkórház kazamatáiban: lángszóróval égették őket halálra a felszabadítók, akik csak azért hagyták abba a gyilkolást és a fosztogatást, hogy nekik is jusson magyar lány és asszony, akit megerőszakolhatnak.

Azokban a napokban olyan tragédiák százai történtek meg a romok között, amelyek mai, élettelenül pragmatikus világunkban elképzelhetetlenek. Azokban a napokban katonák haltak, de hősök születtek. Tettek, amelyek emlékéhez tisztelettel ragaszkodnunk kell, mert ha nem tesszük meg, gyalázatosabbak leszünk még ellenségeinknél is.

Bűnöző az, aki ebből napi politikát csinál, ideológiai harcot, megölve még egyszer a katonát, aki életét áldozta, mert parancsot kapott, mert védte a hazáját, mert még volt becsülete.