2020.02.06. 07:30
Korunk diagnosztikája
Harminc-negyven évvel ezelőtt az autószerelő szakik simán csak belenéztek, jobb esetben belekotortak a Trabantokba, Skodákba, Zsigulikba, majd megállapítva a hibát, hibákat, elégedetten nyugtázták azt, hogy a járgányuk egészségéért remegő tulajdonosok – akik garasonként rakták össze az autójuk árát – jóleső érzéssel nyomnak a zsebükbe egy százast, vagy akár többet is.
Fotó: fmh_foto
Manapság azonban erre esély sincsen. Egyrészt egy százasért maximum néhány kiflit kapni, úgyhogy enyhén szólva is „gáz” lenne a jól elvégzett munkát ezzel dotálni, másrészt pedig jobbára jól felszerelt szervizek fogadják az ügyfeleket. Igaz, még a kisebb „sufnijavítóknál” is egy pillanat alatt előkerülnek a laptopok, valamint a tabletek. Egy csatlakozás az autó megfelelő pontjára, és már kezdődhet is a diagnosztika. Innentől átveszi a parancsnokságot a technika, és azt látjuk, hogy a szerelő folyamatosan nyomkodja a billentyűket, és olyan információhalmazt lök elénk, amellyel – valljuk meg őszintén – ritkán tud a földi halandó mit kezdeni. Más lapra tartozik, hogy egy-másfél óra alatt – akárcsak az orvosi vizsgálatoknál – olyan képet lehet kapni a gépkocsi állapotáról, hogy már csak a megfelelő alkatrészt kell megrendelni, beszerelni. Az egy dolog, hogy mindezeknek milyen költségvonzatuk van, de fő a diagnosztika. Mi pedig csak állunk a kinyitott motorháztető fölött, árgus szemekkel vizslatjuk a benne rejlő millió kábelt és elektromos kütyüt, és rájövünk arra, hogy ilyen pontos analizálást néhány évtizeddel ezelőtt csak a Forma–1-es versenyeken láttunk.
Ja, és rá kell arra döbbenni, ez már korántsem a Trabantok, Skodák és a Zsigulik világa.
