Jánosom, Kisem – avagy egy gyűlölettörténeti performance

A protagonista egy malacképű figura. Forrásként a rendelkezésre bocsátott rövid prózai szöveg szolgált. Már a második mondat így hangzott: „A vidéki magyar feljön Budapestre. Ilyen állat nincs!” Hangos, elégedett nevetés. Harsányi kaján és cinkos tekintete látszik „nap­lemente”-szemében. A mucsaiak megint megkapták. És ilyenkor semmilyen kritikát nem szabad megfogalmazni, mert politikailag korrektnek kell lenni. A meghunyászkodó ennek mindig megfelel. A műsor címe: Magyarország, szeretlek!

Igen, ha az emlékezetnek van irodalma és politikája, miért ne lehetne a gyűlöletnek históriája. Sőt, politikája is, különösen hazánkban, ahol ez legpregnánsabban a kiegyezés óta volt egyre nagyobb mértékben érzékelhető, és napjainkban éli virágkorát. Az osztrák–magyar szerződés, mint tudjuk, óriási fejlődést és prosperitást eredményezett, persze nem mindenkinek. A gyűlölet posztmodern, progresszív formája a rendszerváltás elmúlt három évtizedében alakult ki. Jellemzői: gőgös, kioktató, megvető, intoleráns, számos tiltással él, karaktergyilkos, cinikus és hazug.

Szomorúan kell megállapítanunk, hogy ezen öncélú, mondanivaló nélküli gyűlölködők sorába tartozik Kis János is, a valamikori szabad demokraták első elnöke, a valamilyen enigmatikus okból „demokratikus ellenzék”-nek nevezett társaság rejtőzködő liberális ikonja. A Magyar Narancs múlt év végi dupla számában a vele készített interjút olvasva – mindenképpen. December 31-e a fogadkozások és emlékezések világnapja. A fogadkozásokat hagyjuk, mert a következő Kis János-interjút is el fogom olvasni, az egyetlen lehetséges igazság megismerésének érdekében. De emlékezni viszont kötelességünk.

„Gőg és Magőg fia vagyok én!” – mondja naponta többször elnök úr nyúltagy feletti tudatalattija. Mi is történt az elmúlt három évtizedben, Jánosom, Kisem?

A monori megállapodást felrúgva először leírtad, hogy „Kádárnak mennie kell”. „Aztán úgy ment, mintha jönne” (a Kádárral együtt vadászó Hofi Géza nyelvi „innoválása”). A lakiteleki találkozókon természetesen nem vettél részt, Konrád Györggyel ellentétben, bár lehet, hogy Konrád volt a küldönc. Az ismert amerikai napilapok szerint már ezek a rendezvények is antiszemita dzsemborik voltak. A „négy­igenes szavazás”-on, a választópolgárokat megtévesztve, megakadályoztátok a közvetlen elnökválasztás lehetőségét, vagyis azt, hogy Pozsgay Imre köztársasági elnök lehessen. A „plebejus” Árpi bácsinak ki volt már találva az elnöki tisztség, közvetett, parlamenti választás útján. Az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon, a Fidesszel ellentétben – amelyet akkor még a közvélemény joggal tekintett az SZDSZ ifjúsági szervezetének –, az elfogadott dokumentumokat aláírtátok. Lehetséges, hogy akkor még így voltak elosztva a szerepek. Majd 1990 kora tavaszán Bródyval végigjártátok az országot, és minden nagyvárosban elmondtad: „Kísértet járta be Európát, a kommunizmus kísértete. De a kísértet most elhagyja Magyarországot.” Jánoska cincogott hozzá. Becsapva honfitársaitokat, hazudtatok nekik. De hát nálatok a hazugság vagy az elhallgatás életforma. Ez volt az antré.

A választást magabiztosan elveszítettétek. A választás éjszakájának televíziós zárónyilatkozataként az 1994-es választási kampányban még elvtársozó szegény Vitányi Ivánnak arra a kérdésére, hogy lesz-e együttműködés az MSZP-vel, akkor még azt válaszoltad, Jánosom, Kisem, hogy addig, míg nem adják vissza az állami és szakszervezeti ingyen elsíbolt vagyont – nem lesz. Utólag ez is hazugságnak bizonyult. Antall József alakíthatott kormányt, a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt. Akinek kormányprogramját bemutató parlamenti beszédét megszakították egy BEK-döntő kedvéért. A magyar királyi televízió akkori elnöke az „igen, nem, nemigen” Hankiss Elemér volt. Hankiss az őszi önkormányzati választást megelőző estén már szót sem adott Antallnak. Az első ocsmány lépések.

Amit azóta nyilatkoztatok és véghez vittetek, ebbe a kategóriába tartozik, Jánosom, Kisem. De a hazaárulással felérő ténykedéseitek csak mostanában és ezután következnek. Ha ellenzékben vagytok, kormányellenes, ha kormányon vagytok, ellenzékellenes politikai újságírást folytattok a hagyományos nyomtatott sajtóban és az online felületeken egyaránt. Nem azt keresitek, ami összeköti a társadalom tagjait az ország eredményes előmenetele érdekében, hanem azt, ami elválasztja őket, az „oszd meg és uralkodj” elve alapján. Ha asztalhoz ülnétek politikai „ellenfeleitekkel”, különállásotok értelmetlenné válna, de egy asztalnál megállapodások is születnek, amelyeket be is kellene tartani. De ti semmiféle megállapodást és együttműködést nem akartok. Ugye, Jánosom, Kisem?

Aztán slágvortokban: paktum az MDF-fel, úgymond az ország kormányozhatósága végett. Röhej! Következett az 56-os társai által kifütyült Árpi bácsi elnöksége, aki első lépésként kiherélte a kisgazdák reprivatizációs kísérletét, az Alkotmánybíróságot elnöklő Sólyom László segítségével, győzelem az önkormányzati választásokon, Tölgyessy kinyírásának kezdete a frakció­vezetői pozíciójából való leváltásával, taxisblokád. 1991 februárjában már azt nyilatkoztad, hogy az MDF nem politikai ellenfél, hanem ellenség. Jól emlékszem, Jánosom, Kisem?

Majd a címervita kapcsán a Magyar Rádióban kifejtetted, hogy neked mindegy, mi van a magyar címeren, ha egy svájcisapka, az sem zavar. Talán a leggyöngédebb kijelentésed volt. Annyit elértél vele, hogy a Kárpát-medence vagy a diaszpóra magyarságának képviselői társaságában, ha elhangzik a neved, azt kérdik: ő az a svájcisapkás? Mindezt a médiaháború közepette, valamint a rendőrségi és ügynöktörvény parlamenti leszavazása mellett.

Később, a Horn-kormány alatt az ország kiárusítása – a magyar ipar és agrárium maradékainak felszámolásával –, a kárpótlási jegyek elértéktelenítése. Új földtörvény elfogadtatásának kísérlete, a földek elidegenítési moratóriumának eltörlésével, amit sikerült az akkori ellenzék hathatós segítségével megakadályozni, a Bokros-csomag, amelynek legfőbb rendelkezései alkotmányellenesnek bizonyultak, de az ország gazdaságát kínálat és kereslet, befektetés és költségvetési hiány tekintetében egyaránt visszavetette.

Jutalomként – az országot annak idején 23 milliárd dollár adóssággal az MDF vezette kormánynak és a mindezt kifizető lakosságnak átadó Németh Miklóssal együtt – Bokros Lajos is az Európai Együttműködési és Fejlesztési Bank magas rangú tisztségviselője lett. Aztán az első Orbán-kormány teljes ellehetetlenítésének kísérlete, a Postabank, a K&H Bank botrányainak elhúzódása, a Reálbank-ügy, az 56-os kisemmizettek életjáradékának eltüntetésével.

És akkor még a Budai György- és Tocsik Márta-féle botrányokat nem is említettük. Suchman Tamásnak elege lett a belvárosi politizálásból, 24 óra múlva a mi szeretett és tisztelt Horn Gyulánk leváltotta. Az a miniszterelnök, aki 1956 decemberében pufajkásként saját honfitársaira lőtt szovjet „karabélyával”. Az ezzel kapcsolatos adatok a Honvédelmi Minisztérium irattárából eltűntek, de a Deport ’56 szervezetének dokumentumaiban fellelhetők. Medgyessy Péter, a rétor azt állította, az SZDSZ tele van korrupcióval. Rövid időn belül megtudtuk, hogy ő volt a D–209-es ügynök. 2002 után kétmandátumnyi diadalmenet a 25 milliárdos hitelfelvételig, a teljes gazdasági csőd elkerülése céljából, a nemzetközi pénzvilág által „kreált” világgazdasági válság kezdetén. De miért is írtam le mindezt? Hát az emlékezet- és a gyűlölettörténet okán.

És azért, mert Kis János, a Magyar ÉS Narancs említett kiadásában bűncselekménnyel felérő kijelentést tesz: „Egyedül december első hetében ezernél több ember halt meg. És ki tudja, közülük hányan élhették volna túl a betegséget, ha a magyar egészségügy nem lenne szétrohasztva, az állam pedig üzemszerűen működne. Mi a nemzeti tragédia, ha ez nem az? Ne kerteljünk, ez a tragédia személy szerint Orbán Viktor lelkén szárad.” Ez akkora hazugság, hogy neki lehet támaszkodni! – mondaná Sütő András. Vagyis a miniszterelnök közvetett gyilkosa halottainknak. Ezek szerint Á. di Costa, A. Merkel, B. Johnson, G. Conte, E. Macron valamennyien a nálunkénál jóval nagyobb számú portugál, német, brit, olasz és francia elhunytak közvetett gyilkosai. No comment. Ki állította valaha a polgári-konzervatív oldalon, hogy annak idején, 2006-ban, az 56-os forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos „sajnálatos események” alkalmával Gyurcsány Ferenc személyesen lőtte ki több tucat ember szemét?

A Magyar ÉS Narancs borítójának alján még egy neolíb egy-Soros olvasható: „Kaczyński, valagamból kacsints ki!” Tisztelt új marxista barátim, ez Parti Nagy valamelyik papírfecnijéről való, vagy hozzátartozik az öreg Kis nyilatkozatához?

Ki állította valaha a polgári-konzervatív oldalon, hogy annak idején, 2006-ban, az 56-os forradalom 50. évfordulójával kapcsolatos „sajnálatos események” alkalmával Gyurcsány Ferenc személyesen lőtte ki több tucat ember szemét?