A költő és az író – B. Kiss László nem csak újságíró volt

Akkor is, ha pályájának ez a része torzóban maradt. Nem teljesedett ki, mégis jelentősnek értékelhető. Mindöszsze három kötet: Várakozás a kertben, Márton apa lesz, Márton visszatér. Egy verses- és két prózakötet.

*

Ráadásul az első, az 1991es, verseket tartalmazó könyv Kiss László néven jelent meg. Pontosan harminc évvel ezelőtt, még innen a harmincon, tehát éppen időben. Nem kisebb tekintély, mint a néhai Fodor András szellemi támogatásával. A jeles költő és irodalomszervező többek között ezt írta a megyei könyvtár kiadásában megjelent kötet fülszövegében: „…nemcsak az eleve poétikus természeti jelenségek iránti vonzalomban mutatkozik Kiss László megidéző képessége, a köznapi dolgok, az élet tárgyi vonatkozásainak megragadásában is friss a látása…”. És nagyon fontos a költő természethez való bensőséges kötődése.

Egyértelmű, hogy a Várakozás a kertben mindössze 31 verse ígéretes pályát jelzett előre. Hogy aztán miért nem lett folytatás, már örök rejtély marad. Most újra ízlelhetjük tömör, finoman kidolgozott, míves műveit. A természet-központúság megnyilvánulásának ilyen példáit. „A tavasz letelepszik a Földre, / és egy ideig itt pihen. / Álmaiból virágok nőnek, / és levelet nevelnek a fák” (Tavasz). Vagy: „A tél rátámadt a tájra. / Végignyalta dús, viruló testét, / kiharapta gyönyörű, kék szemét. / A havas tájban vak tómeder” (Tél). Egyéni hangon, a közhelyeket kerülve szól itt a megszokott tematikában. Megszokott, hiszen a természetet ábrázoló költészet évezredek óta létezik, ám az igazi költő mindig tud újat mondani. B. Kiss László hajdani indulása ezt igazolja.

Hangja visszafogott, helyenként meditatív. A kötet címét is adó versben a természeti elemek részletes bemutatása, gazdag leírása után így ér véget a mű: „… A kert hajdanvolt, augusztusi képét / ebbe a várandós, hosszú pillanatba merevíti az emlékezet. / Mint bogarat a borostyán.” A kert nála is jelképes értelmű: fölidézhetjük általa akár az édenkert ígéretét is, de mindenképpen azt jelzi, hogy a természet az ideális élettér az ember számára. S van úgy, ahogy a Fodor András által legjobbnak tartott Epilógus tanúskodik a mélyebb összefüggésekről, érintve a magány érzését finom költőiséggel, éretten és érvényesen. A „sűrűsödő novemberi estben”, a „mozdulatlan szobában”.

Aztán több verseskötet már nem született. Kár, hogy így történt. Az első kötetet mindenesetre jó érzésekkel forgathatjuk.

*

A két prózakötet történeteinek középpontja a család, s azt sem kell különösebben hangsúlyoznunk, hogy az együtt maradt család is fogyó érték korunkban, ám normális ember nem vitathatja, hogy szükség van rá. És Márton ebben a családban ügyködik, csetlik-botlik, itt van kiszolgáltatva a női többségnek, végzi a dolgát, nyírja a füvet, s közben el-elnéz szeretett kastélya felé, amelynek persze nem tulajdonosa, hiszen nem gróf ő, mint némely másik író. Nem gróf ő, hanem látszólag kisember, de nagy lélekkel és nagy szerénységgel. És tudja, hogy helyt kell állnia. Az élet kicsi és nagy dolgaiban.

Szóval átérezzük Márton sorsát, ami sajátosan magyar és egyetemes, talán iszkaszentgyörgyi is egy kicsit, de lehetne akár hajdúböszörményi vagy szombathelyi is. Hiszen a jó írás egyszerre lokális és azon túlmutató. A fent hangoztatott értékek jellemzik, csak éppen a múló idő változásai sem hagyják érintetlenül. Szolgáló ember a történetek hőse, aki persze valamilyen szinten a szerző alteregója is. De azért óvakodjunk a teljes összemosástól! Nem biztos, hogy minden egyezik…

Na jó, a szolgálat tekintetében igen. Hiszen a szerző is és hőse is ilyen ember. Márton még mindig füvet nyíró, bevásárló, ha kell, éjjel is kutyát sétáltató egyén, aki ugyanakkor a családban csupa nővel van körülvéve. Ezért ír Használati utasítás lányos apákhoz címmel egy remek szösszenetet. De olvashatunk a szülőszoba titkairól is. Ez utóbbi írás szép befejezése: „Márton hazafelé vett egy üveg jófajta szíverősítőt a nagyáruházban… Hajnali hármat mutatott otthon, a konyhában a falióra, de nem volt álmos. A szülőszobában időztek a gondolatai: egyre csak az a hatalmas könnycsepp járt az eszében, amely a frissen világra segített kisded szemének a sarkában csillogott…”

Bővelkedik ilyen pillanatokban mindkét kötet, persze gyakran inkább a humoros jelenetek a jellemzők. Egy hétköznapi, csetlő-botló ember portréja kerekedik ki, egy olyan emberé ugyanakkor, aki az értékőrzők családjához tartozik. Így hát fontos erkölcsi üzeneteket is tartalmaznak ezek az írások. A hétköznapi örömök és gondok teljes létformává állnak össze. Tegyük hozzá, hogy mindezt gördülékeny, élvezetes és olvasmányos stílusban tárja elénk B. Kiss László. A kispróza legjobb hagyományait követve.

Szomorú, hogy Márton már nem tér vissza közénk…