A zene és a tánc ereje

Igazából azt akartam írni, hogy a folklór ereje, azt is mindenki érti. S csakugyan, ha már elkopik a név, elfelejtődik a nyelv, lehullanak a régi szokások, s újakat öltünk-öltenek magukra a népek, a zene és a tánc makacsul tartja magát. Ha csak egy kis szikra lobban még a szívekben a múlt hamuja alól kiparázsoltan. Az oldalon látható nagy képen a mányi egykori németek leszármazottaiból alakult tánc­csoport örvend a község szívében álló Leimen-ház elkészültén – közösségi tér ez mindenkinek, nemcsak a „sváboknak”. Pfingstrosen – Pünkösdi Rózsák táncegyüttes, ez a nevük, ők választották maguknak, a középkorúak és az idősek, s magukra öltötték a régi ruhát. Nem beszélnek nagyszüleik nyelvén, ingatják fejüket a két-három száz éve e helyt maradt utódok, mert kimaradt egy generáció, a szüleiké, akiket néhány idióta lehurrogott akkor. Magyarul beszélj! Persze hány és hány magyart hurrogtak le körbe-körbe a határainkon túl, de emezek erről nem tehettek… A zene és a tánc azonban kibírta. Ott zengett, sírt, dobogott szív módjára a lelkekben, idegekben, a kottákban és régi énekeskönyvekben, leiratokban. Elővették hát.