A magyar film évszázada

Az első megrendezett, színészek részvételével forgatott ma­gyar filmfelvételeket 1901. április 30-án mutatták be az Uránia Magyar Tudományos Színházban. A korszak legnépszerűbb színészeinek közreműködésével készült felvételek ugyan mind elvesztek, a forgatás során készült fotók azonban fennmaradtak – írja a Magyar Nemzeti Film­intézet. Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik a filmeken nőtt fel. Az ötvenes évek elején még nem volt televízió, szüleinktől kikönyörgött „bélással” (kétforintossal) rohantunk jegyet vásárolni a mozipénztárhoz. Teljesen mindegy volt, milyen filmet játszanak, az volt a fontos, hogy gyönyörködhessünk a mozgó­képekben. Tudatunk – akkor még – nem fogta fel, hogy a mozin kívül milyen cudar a való világ, milyen nagy a különbség a vásznon látott történet és a csupasz magyar „kérges” élet között. Mi szórakozni akartunk, apáink, anyáink pedig felejteni. Nagy volt a szegénység, mindent elvittek a behajtók, nem maradt még élelem sem a családoknál. Mi azonban moziba jártunk. Ma is emlékszem Latabár Kálmánra, Kiss Manyira, Kabos Gyulára, Jávor Pálra, Csortos Gyulára, Gózon Gyulára, Ráday Imrére, Szeleczky Zitára, Dajka Margitra, Tolnai Klárira, Karády Katalinra, de még folyta­t-hatnám a felsorolást. Az elmúlt 121 évben ragyogó filmrendezőink voltak. Ki ne emlékezne Kertész Mihályra, aki még a harmincas években vándorolt ki az Egyesült Államokba, és ott szerzett magának hírnevet? Egyik filmje ma is a televíziók műsorán szerepel: a Casablanca, amelyben felejthetetlen alakítást nyújtott Humphrey Bogart és Ingrid Bergman. Egy kis, de igen fontos szerepben láthattuk a magyar származású Szőke Szakállt, aki itt még gyenge angolsággal játszotta el a szerepét. Külön érdekesség, hogy a film gyártója a Warner Bros, amelyet – nem mellékesen – szintén magyarok alapítottak. Igazságtalanok lennénk, ha nem tennénk említést a magyar rendezőkről. Szerencsére sokan voltak, szakmailag a világ élvonalához tartoztak. Sőt, tartoznak ma is! Néhány név közülük a teljesség igénye nélkül: Makk Károly, Várkonyi Zoltán, Keleti Márton, Fábri Zoltán, Sára Sándor, Bereményi Géza. Vajon lesz-e még film, klasszikus értelemben vett, moziba való alkotás 120 év múlva? És lesz-e ember, akinek kellő türelme marad az állandó információs bombázás közepette leülni, s csendben, mobiltelefon-kattogtatás nélkül végignézni egy „régimódi” filmet?