Elhagyott kutyák nagykövete

Nálunk is elindult a világ számos országában sikeres mozgalom, amelynek célja, hogy kevesebb legyen a szerencsétlen sorsú, magára hagyott állat, egyre több találjon gazdára. Hegyi Barbara, a Vígszínház színésznője elkötelezettje az állatok megmentésének, szívesen vállalta, hogy a kampány "arca" legyen. Erről és az állatokhoz való viszonyáról kérdeztük.
   
 - Mióta kötődik a kutyákhoz? 

 - Amióta az eszemet tudom, kutyák vettek körül. El sem tudom képzelni az életemet nélkülük. A meghitt budai házban, ahol felnőttem, mindig voltak kutyák, Rozi lányom születésekor például három is szaladgált a házba be, kertbe ki. Az egyik legmulatságosabb kutyás történet is Rozi kiskorában esett meg. Három- vagy négyéves lehetett, amikor egy alkalommal békésen homokozott a kertben. Egyszer csak jött Buci, a nagybátyám nagy testű, szőrmók briardja, és elcsente a homokozóvödrét. Mi több, rágcsálni kezdte. Rozi kedvence volt a ciklámenszínű vödör, nagyon nem vette jónéven Buci akcióját. Nemtetszésének meglehetősen egyedi módon adta jelét. Kis ideig nézte, mit művel az eb, aztán odament hozzá, és hamm, beleharapott a fülébe. Buci sokáig nem tért magához, nagyon nem értette, hogy mi történik vele. Rozi most már ugyan tízéves múlt, de halálosan meg van sértődve, ha Ribizli nem megy utána. Ribizli egyébként most a kutya a kertben, de másfél éve, amikor hozzánk került, még a harmadik volt. Aztán meghalt a másik kettő, előbb Áfonya, és nem sokkal később Buci is, így Ribizli egyedül maradt. Rozi pedig úgy tűnik, teljesen kisajátította, nem véletlen, hisz a kutyák hihetetlenül szeretik a gyereket. És fordítva.

 - Arról nem beszélve, hogy a gyermek megtanulja, felelős valakiért...
 
- Igen, mert például rendszeresen etetni kell és sétáltatni is kell a kutyát. Attól függ persze, milyen korban kapja az a gyerek az állatot. Leginkább a szülőknek kell megtanítani a kötelességtudatot.

- Sajnos, gyakran épp a szülőktől lát rossz példát a gyerek.

- Sok szülőt sem neveltek annak idején arra, hogy bizony a legapróbb kis lény iránt is felelősséggel viseltessenek. Rettentően mérges leszek, ha meghallom, hogy húsvétra nyulat vesznek a gyereknek, aztán, ha vége az ünnepnek, már nem tudnak mit kezdeni vele. Az állatok nem játékszerek, amelyeket ha meguntunk, csak úgy eldobunk. Ha a felnőttek felelősségteljesebbek lennének, nem lennének zsúfolásig tele a kutyamenhelyek.
 
-  Ez a magyarázata, hogy a nagykövete lett az örökbefogadási programnak?

-  Amit az ember meg tud tenni, tegye meg. Ha bárki úgy gondolja, hogy személyemben hitelesíthetek valamit, vagy ráébresztek embereket az együttérzés fontosságára, a segítségnyújtásra, azt én örömmel vállalom.

-  Akár örökbe is fogadna egy kutyát?

-  Rozi és Ribizli is biztosan örülnének neki. Az biztos, hogy legalább még egy kutyára szüksége van a családnak. De létezik másfajta örökbefogadás is. Akik például a lakáskörülményeik miatt nem vihetnek haza állatot, úgy is segíthetnek, ha rendszeresen meglátogatják a menhelyen a kiválasztott ebet és hozzájárulnak a tartásához, vagy segítenek a kutyák körüli munkák elvégzésében. Például el tudom képzelni, hogy minden osztály legalább egy környezetismeret-órát valamelyik kutyamenhelyen tartson.