A kalandvágyó görény

Barátnőm tízéves kislánya, amúgy nem egy bőgőmasina, a levegőt kapkodva, el-elcsukló szavakkal, nagy nehezen előadta a telefonban, hogy mi is történt.  Sikerült kihámozni, hogy szegény Maggi előző este egyszerűen eltűnt, sehol nem találták. Egész éjjel nem aludt a család, végigjárták a lépcsőházat, mindenhová becsöngettek, benéztek a szeméttárolóba, keresték a tízemeletes panel minden folyosóján, szólongatták a ház körül, megzörgették az összes bokrot, átvizsgálták a parkoló autók alját. Zsuzsi-
ka lassan elhüppögte, egyszer már előfordult, hogy Maggi elkalandozott, kiszökött az ajtón, amikor a Nagyi a postással beszélgetett. De akkor rögtön észrevették és egy emelettel feljebb megtalálták, a lépcsőházban. Reszketett szegény az ijedtségtől, hiszen okos állat, mindjárt észrevette, hogy nem a megszokott környezetben jár. Még szerencse, hogy senki nem jött arra, mert ugyancsak megijedt volna, ha Maggi segélykérés gyanánt barátságosan hozzátörleszkedik.
Maggi ugyanis egy jól fejlett vadászgörény, s nem mindenki látja meg benne rögtön a kedves háziállatot. Pedig Maggi nagyon cuki volt -  fakadt újra sírásra a gyerek, a hirtelen kimondott múlt idő még vigasztalhatatlanabbá tette.
Maggi tényleg hihetetlenül beépült a családba, intelligenciája, játékossága mindenkit lenyűgözött. Hallgatott a nevére, szobatiszta volt, lehetett vele még sétálni is az utcán, csinos pórázra kötve. Egyszer
megbetegedett, Zsuzsi pedig úgy ápolta, mint egy kisgyereket.
- Mit csináljunk? - kérdezte kétségbeesve - nem lehetne-e betenni az újságba, hogy hova hozzák vissza?  Végül abban maradtunk, hogy egyelőre a környéket szórjuk tele tacepaókkal. Zsuzsi pillanatok alatt
megszerkesztette a számítógépén a hirdetményt:  Maggi, várunk  haza!  volt a segélykiáltás címe és a vadászgörény képe ott virított minden lépcsőházi hirdetőtáblán, a kisbolt ajtaján, a liftajtókon, a közeli park fáinak törzsén. Eltelt a nap, és nem történt semmi. Zsuzsi apátiába süllyedt, rémképeket látott, majd magában azon imádkozott, hogy aki megtalálta, inkább tartsa meg, de szeresse... A szülők már azon tanakodtak, hogyan is lehetne a végtelen gyerekfájdalmat csökkenteni esetleg egy új görénnyel..., amikor megcsörrent Zsuzsi mobilja. Tőlük a harmadik házból jött a hívás, Maggi náluk van. Mint később kiderült, egy ugyanolyan színűre pácolt ajtó előtt és egy véletlenül ugyanolyan lábtörlőn ült le Maggi, gondolván, hazaérkezett. Az egyszerre síró-nevető Zsuzsika boldogan kapta ölbe a megtért kalandort és csak annyit mondott neki:   A GPS-eddel van egy kis baj, okostojás, jobban programozd be, ha sétálni indulsz...