Évszázados védelem

Bár többnyire ritka, csökkenő egyedszámú fajokat jelölnek év állatainak, növényeinek, az emlősök közül ezúttal egy olyanra esett a választás, amely – szerencsére – nem szerepel a veszélyeztetett élőlények „nyilvántartásában”.

A gyakori, az egész országban elterjedt keleti sünt (Erinaceus roumanicus) –  lévén, hogy más faja nem él hazánkban – többnyire egyszerűen csak „sün” néven illetjük. Mesék, rajzfilmek szereplőjeként, sőt, akár a nagymama kertjében már gyermekkorunkban találkozhattunk e tüskés lényekkel, és biztosan akkor is rémaranyosnak találtuk őket, ahogy az alkonyat utáni szürkületben tüskés gömböcként totyogva felderítették, mi mindent rejt a bokrok alja.

Azonban azt a tévhitet leszámítva, hogy a süninek tejet kell adni, vajmi keveset tudunk róluk.

Szinetár Csaba, a Nyugat-magyarországi Egyetem zoológia tanára egy sün csontvázat mutat (Fotó: Lovász Lilla)

– A keleti sün 1901 óta védett emlős hazánkban, talán ennek is köszönhető, hogy állománya stabil, nem fenyegeti a kihalás veszélye. Az ember közelségét is elfogadó állatra éppen azért esett a választás, mert egy országos Vadonleső elnevezésű akcióban róla küldték a legtöbb megfigyelési adatot az amatőr természetbúvárok. Nem csoda, hiszen parkokban, kertekben gyakori vendég, így nem igényel különösebb szaktudást, utánajárást a megfigyelése – tudjuk meg Szinetár Csabától, a Nyugat-magyarországi Egyetem zoológia tanárától.

A számára kint hagyott élelemmel közelünkbe csalogathatjuk a sünt, ám a hiedelemmel ellentétben egy cseppet sem teszünk jót a vele, ha tejet adunk neki. A tejcukrot ugyanis nem tudja megemészteni, hasmenést kaphat, ami a pusztulását okozhatja. A gyümölcs se szerepel a sünök étlapján: ha az almafa alatt bóklászó példányt látunk, valószínűleg csak a lehullott, kukacos alma lakóit keresi. Ha etetni szeretnénk, lisztkukaccal, esetleg tojással, macskatáppal tegyük.

Sajnos a „sünetetőt” sokan arra igyekeznek használni, hogy befogják a csillogó szemű, gombnózijú állatokat, hogy aztán ketrecben, házikedvencként tartsák. Ehelyett a szakemberek a természetes élőhelyén való megfigyelést szorgalmazzák. (Ne tévesszen meg senkit, hogy díszállatként is forgalmaznak sünöket. Az afrikai fehérhasú törpesün hobbi állatként tartása nem ütközik törvénybe.)

– Az éjszakai életmódot folytató sün elfogyasztja a kertekben a kártékony rovarokat, hernyókat, sőt a rágcsálók fiatal példányait is,de ezt a hasznos tevékenységet csak akkor tudja űzni, ha meghagyjuk szabadságát.

Egyébként sem könnyű megfogni, mivel, ha veszélyt érez, nyomban összegömbölyödik, s szúrós tűpárnává változva addig az orra hegyét sem dugja ki, míg a – vélt vagy valós – veszélyt kellő távolságban nem érzi magától.

A keleti sün 25 ezer forintos természetvédelmi értékű emlősünk (Fotó: Szinetár Csaba)

– Ez a viselkedése sajnos gyakran a vesztét is okozza: a tüskepáncél nem védi meg az úton áthaladó gazdáját az autóktól, viszont más állathoz képest növeli az elütés valószínűségét, hogy a süni „leblokkol” az út közepén, amint valamilyen közeledő járművet érzékel – teszi hozzá a zoológus szakember.

Nem csoda, hogy a „közúti balesetben” elpusztult sünök szolgáltatták a Vadonleső akció amatőr adatszolgáltatóinak legnagyobb észlelési számát. A természetvédelmi szakemberek ezért a szürkületi óvatos vezetésre intik az autósokat.

További sünvédő tevékenység, ha komposztot tartunk a kertünkben. Az októberben téli álomba szenderülő állatkák számára ez remek búvóhely a hideg átvészelésére. Összegubóznak, testük hőmérsékletét harminchétről egészen öt fokig csökkentik, s egészen a tavaszi enyhülésig tüskés gombócként, mozdulatlanul töltik idejüket, lassan fogyasztva felhalmozott energiatartalékaikat. Ébredés után szinte „lötyög” rajtuk tüskés kabátjuk, így nem győznek táplálkozni. Némi élelem kihelyezésével ilyenkor kifejezetten hozzájárulhatunk a sünjóléthez.