Amiről nem beszélünk

A menhelyi állatok sorsa kétséges: ha idős vagy antiszociális, nagy eséllyel nem talál új gazdára. Fotó: S. Töttő Rita

Sokan megkérdezik, amikor menhelyre viszik az állatot, mi lesz a kutya további sorsa. Persze a legtöbben ilyenkor azt szeretnék tudni, vajon elaltatják-e az állatot?

– Ebben az esetben mindig elmondjuk, nem úgy futunk neki a történetnek, hogy begyűjtjük a kutyát, majd jön egy orvos, és elaltatja. Próbálkozunk mindenkivel, de nem mindig sikerül – árulja el Molnár Tamásné, az ASKA Állatkórházi Alapítvány menhelyének titkára, s hozzáteszi: – Mivel régóta dolgozom a „szakmában", tudom, hogy mindenhol van altatás. Van, ahol küzdenek az állatokért, és az örökbeadások pörgetésével próbálják kiküszöbölni a helyhiányt, és vannak olyan menhelyek, gyepmesteri telepek, ahol a hatalmas beömlő létszám miatt tényleg csak 14 nap az élet. És azt azért tegyük hozzá, nem azért, mert kegyetlenek az ott dolgozók, hanem hely és pénz hiányában nem tudják megoldani az állatok tovább tartását.

Molnár Tamásné, ASKA

Az ASKA-nál is van olyan, hogy altatni kell, tudjuk meg. Vannak kutyák, akik olyan súlyos sérülésekkel érkeznek, hogy nem tudnak segíteni. S van olyan, hogy hónapokig próbálkoznak, de a kutya, aki nem magától lett agresszív, hanem a volt gazdája tette azzá, nem akar kommunikálni a szakemberekkel, és rendületlenül ölni akar. Ilyen esetben az állat nem adható ki gazdához, és szintén altatni kell.

– Nagy szívfájdalmam az öreg kutya, aki 10-12 évet leszolgált becsülettel, mégsem érdemli meg, hogy otthon a kertben egy bokor alatt békében megpihenjen. Nem lát jól, nem hall jól, lecserélik, lesz helyette fiatal – teszi hozzá a szomorú igazságot Molnárné.

Ugyanez a helyzet minden menhelyen, így a Herosz Takarodó úti állatotthonában is. Krepsz Gyöngyi, menhelyvezető szerint az emberek szeretik homokba dugni a fejüket, ha egy állat sorsáról van szó.

Krepsz Gyöngyi, HEROSZ

– Nálunk is sokan megkérdezik: de ugye nem altatják el? Ilyenkor elmondjuk, hogy ez egy menhely, amelynek nem korlátlan a befogadóképessége. És igen, időnként muszáj altatni: ha kezelhetetlenül agresszív, mert sokat bántották, ha nagyon beteg vagy olyan komoly sérülései vannak, amelyek miatt inkább úgy döntünk: megszabadítjuk a szenvedéstől. Az emberek általában nem értik meg, hogy van egy határ. A lényeg, hogy az ő lelkiismeretük hadd maradjon tiszta. Rossz látni, amikor olyan állatot hoznak be, aki öreg, beteg, s meg akarnak tőle szabadulni – mondja el gondolatait Krepsz Gyöngyi is, s hozzáteszi: – A karanténban most is ott ülnek az anyacicák, akik sorban leellenek, s a baj az, hogy soha nem időben kérnek az emberek segítséget. Csak amikor már ott van a szaporítás eredménye.