Szűnni nem akaró probléma az udvarokból kiszökő ebek kérdése

Az utcán egyedül szaladgáló kutyákra azt szoktuk mondani, hogy nem kóbor, hanem „kóborgó” eb, amelynek van gazdája, otthona, mégis minden adandó alkalmat és lehetőséget megragad arra, hogy kilépjen a nagyvilágba. Ezzel csak az a gond, hogy a kutya tetteiért a gazdája felelős, és hogy lett légyen az az állat bármilyen szelídnek és kezesnek mondott, a járókelőkben joggal kelthet félelmet. Szökik a kicsi terrier éppúgy, mint a nagytestű rottweiler, s így még csak azt sem lehet mondani, hogy fajtaspecifikus ez a kalandvágyó tulajdonság.

De ne romantizáljuk el ezt a kérdést, tekintve, hogy a jogszabályok sem teszik

Nagyon egyszerű egyébként a képlet: a kutyát udvaron belül kell tartani. Onnan felügyelet (és póráz) nélkül nem mehet ki. A gazda feladata a kerítés biztonságossá tétele, a kapuk, nyílások elreteszelése, egyszóval minden, ami lehetőséget biztosíthat az állat elszökésének meggátolására. Ha semmi sem segít – mert azért a tapasztalt állattartók tudják, hogy bizony vannak olyan kutyák, amelyek állóhelyzetből is átugranak egy 2 méteres kerítést –, akkor a felülről is zárt kennel a megoldás. Persze csak arra az időre, amíg a család, a gazda nem tudja felügyelet alatt lemozgatni a jószágot.

Bizony, a kutyatartás nem mindig fenékig tejfel, és talán éppen ez az oka annak, hogy ha gyakran szökik az eb, akkor egy idő után már nem váltja ki a gazda a befogott kutyát a telepről, menhelyről. Ilyenkor pedig az önkormányzatnak kell állnia a cechet. A tapasztalat szerint vidéken gyakran még ma is lazán kezelik ezt a kérdést egyes állattartók – persze a nagyvárosokban kóborgó kutyákkal összefutók szívesen cáfolnák ezt. Mégis ritkán kerül a jegyző elé egy ilyen bejelentés, hiszen gyakran a szomszéd a ludas vagy valaki a közeli utcában, és senki nem akarja feleslegesen szítani a tüzet. Meg hát a bürokráciának, bejelentéseknek van egyfajta feljelentés íze, amit nem szívesen visznek végig az áldozatok. Pedig éppen ez az, amiért vígan kibújhatnak a felelős állattartás kérdése alól a gazdák, akiknek a kutyája szökik.

Székesfehérváron például azt mondja a szakember, hogy egyre kevesebb a bejelentés.

Werger Éva, az igazgatási és környezetvédelmi iroda vezetője azt mondja: az önkormányzathoz mint állatvédelmi hatósághoz kevés ilyen bejelentés érkezik.

– A jegyző mint állatvédelmi hatóság leginkább akkor értesül a közterületen kóborló ebről, ha erről lakossági bejelentés érkezik. Ebből arra következtethetünk, hogy elég jól működik városunkban a felelős állattartás. Évről évre javuló tendencia tapasztalható – teszi hozzá,

ahogy azt is:

– A befogott kóbor állat orvosi ellátásával és az állatotthoni elhelyezésével felmerült költségeket az ebtartónak meg kell térítenie, ha jelentkezik, hogy vissza szeretné kapni az ebet. Amennyiben a bejelentés alapján ismert vagy könnyen megállapítható az ebtartó kiléte – mert a bejelentő legalább azt meg tudja mondani, hogy melyik ingatlanról szökött ki a kutya –, akkor az ebtartóval szemben hatósági eljárást folytatunk. Ugyanis az állatvédelmi törvényben foglaltak értelmében az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő, biztonságos elhelyezéséről, szökésének megakadályozásáról.

Ezen szabályok megsértése esetén az állattartó meghatározott cselekmény vagy építési munka elvégzésére kötelezhető.

Például arra, hogy a rossz állapotú kerítést javítsa, erősítse, magasítsa meg. De vidéken azért sokat küzdenek: Sukorón például nemrégiben hangzatos felhívással éltek, hogy mindenki gondoskodjon a kutyája felelős tartásáról, mert szigorú büntetés várható. Van, ahol nagy a csend a téma körül, de például Iváncsán nagy terveket sző a település jegyző asszonya, aki, mint mondja, maga is nagy állatbarát.

Sáfár Gabriella a Fejér Megyei Hírlapnak elmondta:

– Azon túl, amit a törvény előír számunkra, elkötelezett állatvédők vagyunk. Ezért is szomorú, amikor állatvédelmi üggyel találkozunk. Az udvaron belül tartás kötelezettségét ma is gyakran lazán értelmezik egyes gazdák. Van gyepmesteri szerződésünk, de bevetésére csak a legutolsó pillanatban kerül sor, először próbáljuk megtalálni a gazdát. Van nálunk egy olyan hely, ahová behozzuk a kutyát, amíg keressük a gazdáját, akit gyakran meg is találunk. Ha se gazda, se chip nincs, akkor pedig próbálunk gazdát szerezni neki – mondja a jegyző asszony, hozzátéve, hogy mindezt a hatósági kötelezettségeiken felül teszik. És ha „ügy” lesz valamiből – teszi hozzá, akkor is első alkalommal figyelmeztetnek, nem terelik hatósági szintre a dolgot. Mint mondja, sok szomszédvitának is ez, vagyis a kiszökő kutya az alapja.

A hasonló és persze ennél súlyosabb ügyek miatt is azt gondolják, a térségben szükség volna egy közeli menhelyre, telepre, ahol elhelyezhetik a befogott állatokat. – Több állatvédő szervezettel is tárgyalunk, hogy állatvédő telepet hozzunk létre. Mi adjuk az ingatlant, a szervezetek pedig üzemeltethetik. Hiánypótló dolog lenne! – hangsúlyozza.