Páncélos pikkelyek és feszülő fogak: a kisapostagi siklótámadások nyomában

Igazán érdekes téma körül tekergőzik egy ideje Kisapostag lakossága. Agresszív, gyorsan harapó és félelmetes testméretekkel rendelkező elkövetők támadnak orvul, az ártatlan járókelőkre.

Palocsai Jenő

Forrás: Pixabay.com

Fekszik a fű fedezékében és prédára les. Szoborszerűen megdermed, mikor érzékei léptek közeledtét jelzik. Mozdulatlannak tűnő réspupillái tűnél vékonyabbra húzódnak. A vízszintes vonal nélküli fonalkereszt fixál egy lassan közeledő pontra. Amikor már egészen közel jön a melegvérű áldozat, a ruganyos ragadozó zártnak látszó szájából villás nyelv csusszan ki, hogy látása által adott információkat szagokkal egészítse ki. Ember, ember jön az úton, áll össze a lapos fejben az adathalmaz, és ösztönszerűen vizesnyolcasba húzza maga mögé az testét, de még vár. Aztán a megfelelő pillanatban nyílvesszőként lövell ki, méteresnél is hosszabb testével a forró aszfaltra és nem kegyelmez. Felágaskodik, hogy erejét és bátorságát fitogtassa, majd tehetetlen áldozatának lábikrájába harap, baktériumokkal teli fogaival és mielőtt felsikolthatna az áldozat, a hidegvérű hüllő már el is tűnik az útpadkát szegélyező, szúrós, haragoszöld levelű libatopok tövei között, otthagyva a vérbe fagyott főemlőst.

Na ez az, amit egy sikló nem tesz, mondja a kisapostagi hírekre reagálva Jámbor Márk. A Székesfehérváron praktizáló, hüllőkel is foglalkozó állatorvos elmondta:

A sikló és a kígyó elmenekül az ember elől, szóval azt gondolom, hogy ez a történet nem lehet valós. A sikló csak akkor harap, ha megfogják és emiatt védekezik.

A Dunába futó patakok medre kiszáradt és többen ennek tudják be Kisapostagon, hogy sok a sikló a településen. A velük való találkozásokat egy közösségi csoportban osztják meg egymással a helyiek. A bevezetőben kissé kiszínezett történet is valós, illetve egy kisapostagi lakos saját élményeire épül. Az a férfi, akit megmart a sikló, azt is hozzátette, hogy az út széléről elévágódó állat közvetlenül a harapás előtt felágaskodott. Az állatorvos szerint ez nem igazán jellemző viselkedés a sikló esetében, valószínűleg csak irányt akart változtatni és úgy akart elmenekülni.

Az állatorvostól megkérdeztük azt is, hogy mennyire jellemző a kommentelők által rémisztőnek feltüntetett, baktériumokkal teli nyál a siklókra. Jámbor doktor azt mondta:

Nagyjából ugyanannyira, mint a kutya esetében, hiszen, ha harapás, akkor abban szerepet kap a nyál, melyben lehet baktérium is. Nyilván nem lesz tőle veszett az ember, de ettől még elfertőződhet a seb.

A közösségi oldal csoportjába írók változó testméretekről számoltak be. Az állatorvos véleménye szerint az erdei sikló akár kétméteresre is megnőhet, de hiába olyan nagy, attól még az embert ugyanúgy kerüli.

Mivel lecsökkent a vízszint, csökkent az efféle hüllők élettere is, ezért elképzelhető, hogy olyan helyeken is megjelennek, ahol korábban nem szoktak. Az életmódjukról a szakember azt mondta:

Ezek az állatok éjjel-nappal vadásznak, keresik a táplálékot, de az emberre egyik sem ártalmas és nagyon örülök, ha valóban olyan sokat láttak. A sikló is a kígyók közé tartozik, ám előbbi teljesen ártalmatlan, ugyanakkor Magyarországon kevés veszélyes kígyófaj él, a keresztes és a rákosi viperát leszámítva. A vértesi vipera pedig olyan ritka, hogy aki látja az inkább már szerencsés, mint áldozat.

Az emberek jelentős része retteg ezektől a ragadozóktól, annak ellenére, hogy nem is tudnak kárt tenni bennük. Eleve az a gond, hogy az ilyen állatoktól való félelem valójában fóbia, ami nehezen építhető le. A gyerekek egy része még úgy gondolja, hogy az élet része, éppúgy, mint bármelyik másik állat, amivel szemben nyitottnak kell lenni. Került fel a kisapostagi csoportba olyan kép is, ahol a ceruzavékony de szép, hosszú, fekete vízisikló szőke kislányok tenyerén hever, valószínűleg rettegve és menekülést remélve.

Jámbor Márk szerint legfeljebb akkor találkozhatunk ránk is veszélyes hüllőkkel, ha valaki szabadon engedi a saját, korábban szeretett, ám megunt házikedvencét, illetve tenyészetének szaporulatát. A szakember hozzátette: - Ezek az élőlények is hasznosnak mondhatók, mivel táplálékukat tekintve hozzájárulnak a természetes egyensúly, az ökoszisztéma fenntartásához.

Vezető képünk illusztráció!