Üzenet a cigányoknak

Elvileg ugyanolyan panelház, mint a többi. Lakják mindenféle emberek, jobbak és rosszabbak. Valaki, egyelőre ismeretlen, tegnap úgy gondolta, ebben a minősítésben egy újabb rendet próbál teremteni. Az alábbi feliratú szöveget ragasztotta ki a helyi közösségnek: Emberek! Gyűjtsünk aláírásokat, hogy ezek a mocskos dologkerülő ocsmány cigányok távozzanak a házból, közülünk. A Sarló 2-ből már elűzték őket. Takarodjanak innen is. Segélyért sorba állnak, de a magyar nem kap segélyt.

A Hírlap szerkesztőségét - nem meglepően, de kellően ideges állapotban - a ház egyik lakója, Fekete Gyula értesítette. Miszerint tudomása alapján ő magyar, de élete párja cigány. Információi alapján az asszony egyedüliként roma ebben a tízemeletes házban.

Gyula próbálja értelmezni a történteket, de ez véletlenül sem egyszerű. Hozza a nyelvészkedést (amiben már alapból igaza is lenne), tehát ha valaki kiír bármit is az ajtóra, az legalább tartsa be a magyar nyelvtan szabályait. Természetesen ő is tudja, ez a megállapítása ugyanúgy cinikus, miként igaz is. Állítja, s ezzel a kijelentéssel is nehéz vitatkozni, minden ember attól fél, amit nem ismer. Ez az előítéletek alapja, ez hozza a tolerancia hiányát. Példákat sorol, miként is működhetett ez a szemlélet az elmúlt századokban, de napjainkban szerinte ez már nehezen megengedhető. Szerinte a társadalmat nem kellene ilyen olcsó módon leigázni.

Engem nem úgy neveltek, hogy lopjak és csaljak, tisztességes családban nőttem fel - közli Sztojka Melinda, Sándor társa, gyorsan megjegyezve: pislogva szemléli, miért kell minden romát egy kalap alá venni , miért nem tud ez a társadalom különbséget tenni. "Nagyon rosszul érintett, de én akkor sem ilyen vagyok". Üzeni az üzenőnek, hogy szeretne egyszer a szemébe nézni. Aztán másfél éves kisfiának sem mindegy, hogy rá hogyan néznek naponta a lépcsőházban és az utcán.

Amilyen betonból van ez a ház, olyan kőbe zártak itt az emberek - fogalmazott Bédi Józsefné. Tőle kaptuk meg a kiragasztott feliratot. Marika néni elmondta, szeretné, ha úgy mehetne bármikor végig a folyosón, hogy soha nem kellene a társasházban a gyűlöletkeltésről beszélni.