Megrázó sors: mindent a drogért

Az idén is érkeztek szakemberek, családtagok, akiket az otthon lakói vezettek be jelenlegi életük hétköznapjainak történetébe. András nekünk segített, és nem csupán azzal, hogy bemutatta, miként dolgozik egy-egy csoport az otthonban, beavatott minket élete nehéz időszakaiba is.

- Harmincéves vagyok, tizenhat voltam, amikor először kipróbáltam a heroint. Kisebb-nagyobb kihagyásaim voltak, de négy hónapnál hosszabb ideig nem bírtam szer nélkül. Közben is szedtem az antidepresszánsokat, marékszámra a gyógyszereket. Befejeztem a szakmunkásképzőt, épületburkoló vagyok, volt munkahelyem, dolgoztam is. Már az utolsó iskolaévben voltak problémáim, évet ismételtem, eleinte csak esténként anyagoztam, de később csak úgy ment, ha rengeteg gyógyszert szedtem be napközben. Munka után mentem drogot venni. Kerestem annyit, hogy a szerre tudtam költeni. Aztán jött egy időszak, amikor lehúzásokból, lopásból sikerült a vásárlás. Volt olyan kommunikációs képességem, meg tapasztalatom is, hogy meg tudtam csinálni. Egy idő után rákényszerül az ember, úgy hazudik, hogy ne vegyék észre rajta, nekem sikerült. Folyékonyan hazudtam bármiről, magamról, üzletről. Ma már nem tudnék így hazudni, szerencsére hiányzik a motiváció, akkor az anyag volt az isten, a szerelem. Megszerzésért bármire képesek voltunk. A családnak kellett két év, mire észrevették a bajt. Általában nem is akarják észrevenni, az én fiammal nem történhet ilyesmi. Amikor már kezdik tudomásul venni, hogy gond van, megpróbálnak segíteni. Minél többet jártam pszichológushoz, addiktológiára, kaptam a gyógyszereket, egyre jobban függtem tőlük.

András arcán is látszott, hogy történt vele valami, hirtelen fogyásnak indult, megváltozott a személyisége.

- Ha nincs benned anyag, morcos vagy, ha van, beszélsz, beszélsz, minden rózsaszín. Akkor éled az életed. A drogozás kezdetén még pozitív érzéseid vannak, kiskirály vagyok , a vége felé arra kell a szer, hogy ne legyél rosszul, hogy kezelni tudd a betegséged.

Járt Zsibriken kétszer is, de eredménytelenül, 2007 augusztusában érkezett először Ráckeresztúrra, vonzotta a hit. Nagyon rossz állapotban volt. A döntése akkor született meg, amikor egy reggel kórházban ébredt.

- Meztelenül feküdtem a kórházi lepedő alatt, betört fejjel, eltűnt a telefonom, és nagyon rosszul éreztem magam lelkileg is. Elfelejtettem mindent. Magányos voltam.

Akkor átlépte a küszöböt, elindult a misszióba.

- Halálközelben, börtönközelben sokszor voltam. Az életemből elveszett tizennégy év, nem tudom visszahozni, újra fel kell építenem. A házba vissza fogok járni, hogy ne felejtsem el, mit hagytam magam mögött. Kell, hogy ismerjem a társakat. Itt a legidősebb lakó 33 éves, a legfiatalabb 16. Nekik sincs sok választásuk, leszoknak a szerről vagy korán meghalnak.