Vér és farkas is kell!

Terjednek a kötelező s egyéb szépirodalom rövidített változatai, már kötetek is kaphatók a művek pár oldalas szemelvényeivel, az interneten pedig se szeri, se száma a rövidített beszámolóknak. Az utóbbi évek legújabb ötlete pedig a mai nyelvre átírt irodalom kiadása. Nagy Bandó András is ezt ismerte fel, s adott ki kötetet a fiataloknak.

A gyerekek egy része ezek átfutásával tudja le a kötelező irodalmi anyagokat, otthon pedig senki nem buzdítja őket olvasásra. A szülők és a szakértők egy része az iskolára mutogat, pedig otthon sem kerül elő már gyermekkorban sem a mesekönyv. A számítógép előtt ülő gyerek látványa épp annyira megszokott, mint a tévé előtt gubbasztóé.

Egy PISA-felmérés eredménye szerint, amely az uniós tagországokban élők olvasási és szövegértési képességeit kutatta, kiderült: Magyarországon az általános iskolából kikerülők csaknem negyede funkcionális analfabéta.

Csabai Dorina Eszter székesfehérvári mesekutató, egészségtan tanár és Szűcs Andrea anyuka az olvasás népszerűsítése apropóján, annak fontosságáról beszélgetett. Mindketten két gyermeket nevelnek, elméleteiket a gyakorlatban is alkalmazzák.

- Az a gyerek, amelyik valóban megérti a szöveget, könnyebben tanul, valamint a történetekből, amelyeket olvas, választ kaphat egy sor olyan kérdésre, amely foglalkoztatja őt. Minden kamasz felteszi magában a kérdést, hogy ki vagyok én, hol a helyem a világban. Ezekre a kérdésekre könnyebben talál választ, ha a történetekben, amelyeket elolvas, különféle szerepekkel, főszereplőkkel azonosulhat, megélhet különféle helyzeteket - magyarázza Csabai Dorina Eszter, aki egyébként is a szavakból él: szövegíróként segít szép szavakkal, kis versekkel szebbé, emlékezetesebbé tenni egy-egy családi eseményt.

Minden olvasási képesség a meséknél kezdődik...

- Az a jó a mesében, hogy mindig azon a szinten adják meg a választ, amilyen szinten a gyerekeknek erre szükségük van. Egy mesét el lehet olvasni egy kétévesnek és egy nyolcévesnek is, mindegyik teljesen mást szűr le belőle. Azt hallottam, hogy nem szabad a gyerekeknek megmagyarázni a történeteket - kapcsolódik be a beszélgetésbe Szűcs Andrea anyuka, aki egy nyolcéves fiút és ötéves lányt nevel. - A nagyobb sajnos sokat lóg az interneten. Az ő korosztálya számára az internet és a többi technikai csoda már hétköznapi dolog, s ezért a személyes találkozások is leszűkülnek. Te korlátozod a számítógép-használatot a fiaidnál? - kérdi az anyuka a szakértőt, aki jó ötlettel szolgál más szülő számára is:

- Én nem bízom rájuk a döntést. Van egy szabályunk, ami nagyon bevált. Ahány percet olvasott, annyit számítógépezhetett. Később ahány oldalt elolvasott, annyi percet játszhatott a gépen. Vannak alanyi jogon járó percek, személyre szabtuk a szabályokat. Máshogy mérünk például, ha vakáció van, s más a helyzet iskolaidőben. Így egyszer sem kell mondanom a gyereknek azt, hogy kapcsold le a gépet, mert ő pontosan tudja, mennyi ideje van. Ha szeretne egy játékot végigjátszani, akkor olvasással gyűjtögeti a perceket. Napokig csak olvas, utána számítógépezik. De természetesen olvasóvá nevelni görccsel, kötelességből nem lehet.

- Így van, a nagyobb gyereknél mi is itt szúrtuk el - vallja be az anyuka. - Túl sokat vártunk tőle. Folyamatosan adtuk a kezébe a könyveket, mondtuk, hogy elemezze ki, mondja el a tartalmát. De nem működött. Meg kell szerettetni az olvasást, s ebben a mi tanító nénink nagyon sokat segített.

- Esténként a szülőknek, anyukának vagy apukának, esetleg a nagymamának le kellene ülnie a gyerekkel mesét olvasni. Minden generációtól, nemtől tanulhat így valamit a gyerek, s olyan beszélgetések alakulhatnak ki, olyan dolgokat tudhat meg a szülő a gyerekéről, amelyek egyébként sosem jöttek volna elő. Másrészt pedig nem szabad csak olyan történeteket tálalni nekik, amelyek kizárólag a szépről-jóról szólnak. Amilyen a világ, olyan legyen a mese is, nagymamaevő farkassal, sárkányölős herceggel. Nem kell félteni a gyereket, nem úgy fogja értelmezni, ahogyan azt a felnőtt gondolja - így Csabai Dorina. De vajon leülnek esténként az anyukák mesélni?

- Ilyen is, olyan is akad. Beszéltem olyan anyukával, aki azt mondta, hogy a három gyerek mellett neki erre nincs energiája. De kérhetne segítséget a családtól. Vannak olyan apukák és nagymamák, akik átvehetnék ezt a szerepet. De sokan inkább a tévé előtt ülnek... Tari Annamária klinikai szakpszichológus szerint az y-generáció, vagyis az 1982 után születettek a tévé előtt nőttek föl, ahol is tizenkét percenként reklámszünet van, amikor a család feláll a tévé képernyője elől, kimegy a konyhába, vagy mással szöszmötöl. A gyermekek koncentrációs képességének időhatárai így lecsökkentek az említett 12 perces időintervallumra.

Az olvasásra nevelés másik kardinális pontja az iskolai kötelező olvasmányok kérdése. Vajon mennyire felelnek meg a mai világ elvárásainak? - kérdem a szakértőt.

- Nincs baj a kötelező olvasmányokkal, csak nem kellene úgy tálalni , mint amit muszáj elolvasniuk a gyerekeknek.

Egy PISA-felmérés eredménye szerint, amely az uniós tagországokban élők olvasási és szövegértési képességeit kutatta, kiderült: Magyarországon az általános iskolából kikerülők csaknem negyede funkcionális analfabéta.

Csabai Dorina Eszter székesfehérvári mesekutató, egészségtan tanár és Szűcs Andrea anyuka az olvasás népszerűsítése apropóján, annak fontosságáról beszélgetett. Mindketten két gyermeket nevelnek, elméleteiket a gyakorlatban is alkalmazzák.

- Az a gyerek, amelyik valóban megérti a szöveget, könnyebben tanul, valamint a történetekből, amelyeket olvas, választ kaphat egy sor olyan kérdésre, amely foglalkoztatja őt. Minden kamasz felteszi magában a kérdést, hogy ki vagyok én, hol a helyem a világban. Ezekre a kérdésekre könnyebben talál választ, ha a történetekben, amelyeket elolvas, különféle szerepekkel, főszereplőkkel azonosulhat, megélhet különféle helyzeteket - magyarázza Csabai Dorina Eszter, aki egyébként is a szavakból él: szövegíróként segít szép szavakkal, kis versekkel szebbé, emlékezetesebbé tenni egy-egy családi eseményt.

Minden olvasási képesség a meséknél kezdődik...

- Az a jó a mesében, hogy mindig azon a szinten adják meg a választ, amilyen szinten a gyerekeknek erre szükségük van. Egy mesét el lehet olvasni egy kétévesnek és egy nyolcévesnek is, mindegyik teljesen mást szűr le belőle. Azt hallottam, hogy nem szabad a gyerekeknek megmagyarázni a történeteket - kapcsolódik be a beszélgetésbe Szűcs Andrea anyuka, aki egy nyolcéves fiút és ötéves lányt nevel. - A nagyobb sajnos sokat lóg az interneten. Az ő korosztálya számára az internet és a többi technikai csoda már hétköznapi dolog, s ezért a személyes találkozások is leszűkülnek. Te korlátozod a számítógép-használatot a fiaidnál? - kérdi az anyuka a szakértőt, aki jó ötlettel szolgál más szülő számára is:

- Én nem bízom rájuk a döntést. Van egy szabályunk, ami nagyon bevált. Ahány percet olvasott, annyit számítógépezhetett. Később ahány oldalt elolvasott, annyi percet játszhatott a gépen. Vannak alanyi jogon járó percek, személyre szabtuk a szabályokat. Máshogy mérünk például, ha vakáció van, s más a helyzet iskolaidőben. Így egyszer sem kell mondanom a gyereknek azt, hogy kapcsold le a gépet, mert ő pontosan tudja, mennyi ideje van. Ha szeretne egy játékot végigjátszani, akkor olvasással gyűjtögeti a perceket. Napokig csak olvas, utána számítógépezik. De természetesen olvasóvá nevelni görccsel, kötelességből nem lehet.

- Így van, a nagyobb gyereknél mi is itt szúrtuk el - vallja be az anyuka. - Túl sokat vártunk tőle. Folyamatosan adtuk a kezébe a könyveket, mondtuk, hogy elemezze ki, mondja el a tartalmát. De nem működött. Meg kell szerettetni az olvasást, s ebben a mi tanító nénink nagyon sokat segített.

- Esténként a szülőknek, anyukának vagy apukának, esetleg a nagymamának le kellene ülnie a gyerekkel mesét olvasni. Minden generációtól, nemtől tanulhat így valamit a gyerek, s olyan beszélgetések alakulhatnak ki, olyan dolgokat tudhat meg a szülő a gyerekéről, amelyek egyébként sosem jöttek volna elő. Másrészt pedig nem szabad csak olyan történeteket tálalni nekik, amelyek kizárólag a szépről-jóról szólnak. Amilyen a világ, olyan legyen a mese is, nagymamaevő farkassal, sárkányölős herceggel. Nem kell félteni a gyereket, nem úgy fogja értelmezni, ahogyan azt a felnőtt gondolja - így Csabai Dorina. De vajon leülnek esténként az anyukák mesélni?

- Ilyen is, olyan is akad. Beszéltem olyan anyukával, aki azt mondta, hogy a három gyerek mellett neki erre nincs energiája. De kérhetne segítséget a családtól. Vannak olyan apukák és nagymamák, akik átvehetnék ezt a szerepet. De sokan inkább a tévé előtt ülnek... Tari Annamária klinikai szakpszichológus szerint az y-generáció, vagyis az 1982 után születettek a tévé előtt nőttek föl, ahol is tizenkét percenként reklámszünet van, amikor a család feláll a tévé képernyője elől, kimegy a konyhába, vagy mással szöszmötöl. A gyermekek koncentrációs képességének időhatárai így lecsökkentek az említett 12 perces időintervallumra.

Az olvasásra nevelés másik kardinális pontja az iskolai kötelező olvasmányok kérdése. Vajon mennyire felelnek meg a mai világ elvárásainak? - kérdem a szakértőt.

- Nincs baj a kötelező olvasmányokkal, csak nem kellene úgy tálalni , mint amit muszáj elolvasniuk a gyerekeknek.

Egy PISA-felmérés eredménye szerint, amely az uniós tagországokban élők olvasási és szövegértési képességeit kutatta, kiderült: Magyarországon az általános iskolából kikerülők csaknem negyede funkcionális analfabéta.

Csabai Dorina Eszter székesfehérvári mesekutató, egészségtan tanár és Szűcs Andrea anyuka az olvasás népszerűsítése apropóján, annak fontosságáról beszélgetett. Mindketten két gyermeket nevelnek, elméleteiket a gyakorlatban is alkalmazzák.

- Az a gyerek, amelyik valóban megérti a szöveget, könnyebben tanul, valamint a történetekből, amelyeket olvas, választ kaphat egy sor olyan kérdésre, amely foglalkoztatja őt. Minden kamasz felteszi magában a kérdést, hogy ki vagyok én, hol a helyem a világban. Ezekre a kérdésekre könnyebben talál választ, ha a történetekben, amelyeket elolvas, különféle szerepekkel, főszereplőkkel azonosulhat, megélhet különféle helyzeteket - magyarázza Csabai Dorina Eszter, aki egyébként is a szavakból él: szövegíróként segít szép szavakkal, kis versekkel szebbé, emlékezetesebbé tenni egy-egy családi eseményt.

Minden olvasási képesség a meséknél kezdődik...

- Az a jó a mesében, hogy mindig azon a szinten adják meg a választ, amilyen szinten a gyerekeknek erre szükségük van. Egy mesét el lehet olvasni egy kétévesnek és egy nyolcévesnek is, mindegyik teljesen mást szűr le belőle. Azt hallottam, hogy nem szabad a gyerekeknek megmagyarázni a történeteket - kapcsolódik be a beszélgetésbe Szűcs Andrea anyuka, aki egy nyolcéves fiút és ötéves lányt nevel. - A nagyobb sajnos sokat lóg az interneten. Az ő korosztálya számára az internet és a többi technikai csoda már hétköznapi dolog, s ezért a személyes találkozások is leszűkülnek. Te korlátozod a számítógép-használatot a fiaidnál? - kérdi az anyuka a szakértőt, aki jó ötlettel szolgál más szülő számára is:

- Én nem bízom rájuk a döntést. Van egy szabályunk, ami nagyon bevált. Ahány percet olvasott, annyit számítógépezhetett. Később ahány oldalt elolvasott, annyi percet játszhatott a gépen. Vannak alanyi jogon járó percek, személyre szabtuk a szabályokat. Máshogy mérünk például, ha vakáció van, s más a helyzet iskolaidőben. Így egyszer sem kell mondanom a gyereknek azt, hogy kapcsold le a gépet, mert ő pontosan tudja, mennyi ideje van. Ha szeretne egy játékot végigjátszani, akkor olvasással gyűjtögeti a perceket. Napokig csak olvas, utána számítógépezik. De természetesen olvasóvá nevelni görccsel, kötelességből nem lehet.

- Így van, a nagyobb gyereknél mi is itt szúrtuk el - vallja be az anyuka. - Túl sokat vártunk tőle. Folyamatosan adtuk a kezébe a könyveket, mondtuk, hogy elemezze ki, mondja el a tartalmát. De nem működött. Meg kell szerettetni az olvasást, s ebben a mi tanító nénink nagyon sokat segített.

- Esténként a szülőknek, anyukának vagy apukának, esetleg a nagymamának le kellene ülnie a gyerekkel mesét olvasni. Minden generációtól, nemtől tanulhat így valamit a gyerek, s olyan beszélgetések alakulhatnak ki, olyan dolgokat tudhat meg a szülő a gyerekéről, amelyek egyébként sosem jöttek volna elő. Másrészt pedig nem szabad csak olyan történeteket tálalni nekik, amelyek kizárólag a szépről-jóról szólnak. Amilyen a világ, olyan legyen a mese is, nagymamaevő farkassal, sárkányölős herceggel. Nem kell félteni a gyereket, nem úgy fogja értelmezni, ahogyan azt a felnőtt gondolja - így Csabai Dorina. De vajon leülnek esténként az anyukák mesélni?

- Ilyen is, olyan is akad. Beszéltem olyan anyukával, aki azt mondta, hogy a három gyerek mellett neki erre nincs energiája. De kérhetne segítséget a családtól. Vannak olyan apukák és nagymamák, akik átvehetnék ezt a szerepet. De sokan inkább a tévé előtt ülnek... Tari Annamária klinikai szakpszichológus szerint az y-generáció, vagyis az 1982 után születettek a tévé előtt nőttek föl, ahol is tizenkét percenként reklámszünet van, amikor a család feláll a tévé képernyője elől, kimegy a konyhába, vagy mással szöszmötöl. A gyermekek koncentrációs képességének időhatárai így lecsökkentek az említett 12 perces időintervallumra.

Az olvasásra nevelés másik kardinális pontja az iskolai kötelező olvasmányok kérdése. Vajon mennyire felelnek meg a mai világ elvárásainak? - kérdem a szakértőt.

- Nincs baj a kötelező olvasmányokkal, csak nem kellene úgy tálalni , mint amit muszáj elolvasniuk a gyerekeknek.

Egy PISA-felmérés eredménye szerint, amely az uniós tagországokban élők olvasási és szövegértési képességeit kutatta, kiderült: Magyarországon az általános iskolából kikerülők csaknem negyede funkcionális analfabéta.

Csabai Dorina Eszter székesfehérvári mesekutató, egészségtan tanár és Szűcs Andrea anyuka az olvasás népszerűsítése apropóján, annak fontosságáról beszélgetett. Mindketten két gyermeket nevelnek, elméleteiket a gyakorlatban is alkalmazzák.

- Az a gyerek, amelyik valóban megérti a szöveget, könnyebben tanul, valamint a történetekből, amelyeke