Kismamák, kiszolgáltatva - elvadult állapot a szüléseknél

Aki  megteheti,  orvost  választ  magának,  legyen szó  terhességről (ami tudvalevőleg nem betegség),  szülésről,  de  akár  valódi betegségről. Többnyire annak tudatában, hogy  valahogyan  meg kell majd  hálálni a  külön törődést, a személyhez szóló, lehetőleg barátságos, megnyugtató  kapcsolatot. Erre  szolgál  (mármint a hálára) a  paraszolvencia,  ami azonban erősen a tűrt kategóriába  tartozik. Megszüntetésének számos akadálya van. Nos az utólagos  hála  mellett  előfordul  - kideríthetetlen, milyen mértékben  - az   előre kialkudott, kikényszerített  díjszabás. Nem a  törvényes  magánrendelőkben, hanem az állam finanszírozta intézményekben! Ez ellen emelte  fel szavát  Mikola István egészségpolitikus, aki interjút adott lapunknak.

- Milyen mértékűnek ítéli meg az előzetes megállapodás elterjedtségét?
- Túllépett egy bizonyos határt a panaszáradat. Ez országos probléma, nem új keletű, de mára elvadult a helyzet. Az országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor keresett meg, felvetette, hogy jó lenne, ha az egészségügyi bizottság foglalkozna ezzel a kérdéssel, mert őt nagyon sok várandós, áldott állapotban lévő nő keresi meg, és úgy látja, hogy ebből már demográfiai károk is keletkeznek.

 - Ön szerint más orvosszakmai területeken nincs előzetes megállapodás?
- Én azért nem szívesen szólok erről most, mert látom, hogy sokaknak érdeke, szakmán belül és kívül, hogy relativizálja ezt a kérdést, és átkenje ezt a szülészeti eseménnyel kapcsolatban történt észlelést a paraszolvenciára vagy más szakorvosi területekre. Én kizárólag a szülészeti eseményekkel kapcsolatos kérdésekről beszélek, már csak azért is, mert társadalmilag kiemelt, fontos területről van szó, másrészt pedig azért, mert a szülés, egyáltalán a várandós állapot nem betegség. Egészségesebb ember szülő nőnél nincs a kórházban. A nő szüli meg a magzatát, nem a szülészorvos, de ő segít akkor, ha segítségre van szükség. Egyébként ismerjük a paraszolvencia jelenségét, szembe is néztünk már egyszer vele, vele, hiszen 2001-ben megalkottuk a 107-es törvényt, amelyiknek az egyik fele egy új, a szabad szellemi foglalkozású szakorvosi jogállásról szólt. Egész Európában ez a gyakorlatot, a kikényszerített pénzek helyett díjtételekkel.

- Mégis milyen módon fogják felismerni, felderíteni az ilyen kikényszerítéses eseteket?
- Önök az oknyomozó újságírók, haha...

- De mindent mi sem tudunk felderíteni.
- Nézze: kapcsolja be az internetet. Vagy be kell ülni egy klubba, ahol kismamák beszélgetnek, hogy kigyűjtik a pénzt. Jönnek a gyerekeim is nekem azzal, hogy hogy is van ez? A szülő nő szüléskor kap állami támogatást, 60 ezer forint körüli összeget, s akkor bemegy szülni, és ennek a többszörösét fizeti ki mindenféle közteher nélkül, átláthatatlanul. Tulajdonképpen kinek adja és miért adja az állam a támogatást, amelynek alapvető célja az, hogy segítse a szülő nőt.

- Hol, mikor, kinél reklamálhat a kismama, tekintettel arra, hogy az Egészségbiztosítási Felügyeletet megszüntetik?
-  Ez a legnehezebb kérdés. Mert ez olyan szofisztikált, rafinériával kimunkált rendszer, ahol szájról szájra terjednek a tarifák. Ezek nevek nélkül, és csak megfoghatatlan módon terjedő dolgok, de benne van a köztudatban.

- Hogy ha nő lenne, és még nem született meg a gyermeke, nyilvánvalóan ön se jelentené fel a választott orvosát...
- Igen ez a lényeg, én is így látom a kérdést. A szülés intim dolog, a szülő nő kiválasztja az orvosát, joga van ehhez, és szeretné, ha a szülést úgy vezetné le az orvos, ahogy ő azt a legjobbnak tartja. Az európai normatívák mások, sokkal inkább nőközpontú a gondolkodás. Magát az eseménynek az intimitását, személyességét hangsúlyozzák. Úgy látszik, hogy mi ettől el vagyunk maradva. De nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy én nem általában a szülésztársadalomról, és még inkább nem az orvostársadalomról beszélek, hanem arról a szülész társaságról, lehet kisebb-nagyobb csoport, ezt nem tudom megítélni, amely az egész orvostársadalmat bajba hozzák ezzel a gyakorlattal, és lejáratják. Nem akarok kemény szavakat mondani, de ez üldözendő gyakorlat.

 - Az ön minisztersége idején már felmerült, hogy az orvosok szellemi szabadfoglalkozásúként dolgozzanak. Annak idején nagy volt az ellenállás, úgy emlékszem. Mit gondol, a közeljövőben ez az elképzelés megvalósítható?
- Az elképzelés nem elképzelés csak, hiszen a 2001. évi 107-es törvényben ez egy kodifikált törvényt jelentett, aztán leírtuk a szabad szellemi foglalkozású szerződéses jogállásnak minden lényeges pontját. 2001-ben született meg ez a törvény. A hatálybalépése előtt, mivel elvesztette a mi oldalunk a választásokat, politikai fordulat következett be, ezt a törvényt is sok mással egyetemben megszüntették, hatályba sem lépett. Pedig ez a szakorvosi beavatkozásoknak jogszabályban kihirdetett, forintra megszabott tételeit tartalmazta volna. Azt kell megcsinálni. A jelenlegi kormány is elő fogja ezt venni, nem is kerülheti ki, mivel egész Európában ez a jogállás a domináns. A baj az, hogy Magyarországon olyan forráshiány van az egészségügyben, hogy ha most a normatív finanszírozásnak, ennek a bizonyos hbcs-nek a díjtételeiből kihámozzuk a szakorvosi részt, akkor ki fog derülni, hogy a királynak nincs ruhája, vagy hogy az európai szakorvosi díjtételeknek csak a töredékével lehet finanszírozni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ennek a jogállásnak, amelyik a paraszolvenciát, és ezeket a feketepénzeket kiszorítja a rendszerből, a feltétele az, hogy az egészségügy konszolidációjára is sor kerüljön. 2001-ben a konszolidáció 670 milliárd forintot igényelt volna, ma olyan 1000 milliárd körüli ez az összeg. Ez egy egyszeri konszolidációs lépés lenne, ami elkerülhetetlen, alapvető, sürgős kérdés.

Életpálya

- 1947-ben született Veszprémben.

- 1972 óta orvos, szakterületei: belgyógyászat, infektológia. Az Egyesült Államokban egészségügyi szervezéstant és kórházi menedzsmentet tanult. Egyetemi oktató, egészségügyi menedzsmentet és minőségbiztosítást tanít.

- Munkahelyei: Ajka, Magyar Imre Kórház (igazgató), Fővárosi Szent László Kórház (főigazgató) Nemzetközi Gyógyszergyártók Egyesülete (igazgató), Országos Vérellátó Szolgálat (főigazgató). Egészségügyi miniszterként dolgozott az első Orbán-kormányban. Volt a magyar és a világ kórházszövetség elnöke, illetve alelnöke. A Magyar Tudományos Akadémia elnökének főtanácsadója, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke.

- Nős, három felnőtt gyermek édesapja.