Izraeli miniszterelnök-helyettes: példátlan, váratlan események történnek az arab világban

Az arab világban tapasztalható társadalmi forrongásnak nem volt semmilyen előzetes jele, sem az Egyesült Államok, sem Izrael nem látta előre, hogy ezek az események bekövetkezhetnek, és ma még nem lehet tudni, hogy milyen irányt vesznek - fejtette ki Stratégiai fejlemények a Közel-Keleten című előadásában Dan Meridor, aki az izraeli kormányban a hírszerzési és atomenergia-ügyi miniszteri posztot tölti be.
 A politikus, aki Prágából érkezett Budapestre, előadása elején hangsúlyozta, hogy a magyar-izraeli kapcsolatok szilárdak és jók; azt mondta, "a magyar kapcsolatok fontosak számunkra". Dan Meridort csütörtökön fogadja Martonyi János külügyminiszter.
Meridor az MTI-nek arra a kérdésére, hogy Izrael az észak-afrikai történésekkel kapcsolatban mire készül, mi a várható legrosszabb, illetve legkedvezőbb forgatókönyv, úgy felelt: ezekről nem beszélhet, mert nyilatkozata azonnal vezető hírré válna.
 Azt mondta, Izrael igyekszik óvatosan fogalmazni az átalakulással kapcsolatban, ma még nem lehet látni például, hogy Egyiptomban - ahogy fogalmazott - az első fázis, Mubarak távozása után mi történik, átalakul-e demokráciává a rendszer, lesznek-e szabad választások, és miképpen megy végbe az átmenet. Megjegyezte, a szabad választás a demokrácia szükséges, de nem elégséges eleme. Utalt rá, természetesen fennáll a radikalizálódás veszélye; az arab világban van egy szélsőséges kisebbség, amely mást akar, mint a többség.
  Kiemelte, Izrael legfőbb érdeke az, hogy Egyiptom békepolitikát folytasson, ne legyen háború. "Nem tehetünk egyebet, minthogy reménykedünk egy szabadabb, békésebb világban" - mondta, hozzátéve, Izrael is "kívülről, de az első sorból" figyeli az eseményeket. Arról beszélt, hogy a forradalmak általában nagy reményekkel indulnak, aztán a valóság nem igazolja őket.
 Azt mondta, a világ összetettebb, mint amilyennek látszik, és ami a jóslatokat illeti, még alapos elemzésekkel is nagy hibákat lehet elkövetni. A világ mélyreható változáson megy keresztül, "az emberek ma már erősebbek a kormányoknál". Az embereknek bárhol a világon megvannak az eszközeik arra, hogy tájékozódjanak, a kormányok pedig már nem képesek a korábbiakhoz hasonlóan ellenőrzésük alatt tartani országaikban a helyzetet.
  Szélesebb kitekintésben, az arab-izraeli viszállyal összefüggésben úgy fogalmazott: két párhuzamos folyamat zajlik, egyes arab országok, köztük Egyiptom és Jordánia elfogadják Izraelt, kapcsolataikat fenntartják és fejlesztik vele, más államok és szervezetek, köztük Irán és az utóbbi években Szíria, a Hezbollah és a Hamász viszont nem fogadja el Izrael állam létezését.
 Felidézte, hogy az 1967-es hatnapos háborúban Izrael könnyű prédának tűnt, amely úgymond letörölhető a térképről. Az izraeli győzelem után azonban a zsidó állam arab ellenségei egyfajta reálpolitika keretében fokozatosan elfogadták Izraelt a Közel-Kelet részének, rájöttek, Izrael elég erős ahhoz, hogy életben maradjon. Izrael egyes szomszédai azonban, bár tisztában voltak azzal, hogy Izrael erős, nem adták fel a harcot, csak megváltoztatták a küzdelem terepét: a hagyományos fegyvereken túl egyrészt nukleáris fegyverek megszerzésére törekedtek, másrészt a terrorizmus eszközéhez nyúltak.