Képíró-per - A vádlott kivizsgálását indítványozták, a pert elnapolták

A szakértők kirendelését Falvai Zsolt ügyész indítványozta, mivel szerinte aggályokat vet fel, hogy a 97 éves vádlott nem érti, mi hangzik el a tárgyaláson, s emiatt a bizonyítási eljárás nem folytatható. 
Képíró Sándor ügyvédje, Zétényi Zsolt szerint viszont csak hallási problémák merültek fel, ő egy audiológus szakértő kirendelését kérte az ügyben.
Varga Béla bíró kérdésére válaszolva a vádlott azt mondta: az agya nem érti meg, mik hangzanak el. 
A bíróság emiatt elrendelte Képíró Sándor igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatát annak megállapítására, hogy a vádlott a külvilágból érkező ingereket hogyan és mennyire képes felfogni, megérteni. Mint a bíró elmondta, ha a szakértők arra jutnak, hogy Képíró nem képes felfogni a tárgyalás menetét, akkor az eljárást fel kell függeszteni. 
A per Zinner Tibor és Szakály Sándor történész meghallgatásával folytatódott volna, de a tárgyalás első szünete után a bíróság elnapolta a pert.
Zinner Tibor a tárgyalás elején megkezdte szakértői véleményének ismertetését, eszerint az 1944-ben Képíró Sándor ellen hozott vezérkari bírósági ítélet eredeti példánya nem lelhető fel Magyarországon, arra vonatkozóan mindössze egyetlen utalás található. Véleménye szerint számos aggály vetődik fel a nyomozó hatóság által becsatolt, a volt Jugoszláviából és Izraelből származó ítéletfordításokkal kapcsolatban. 
Az egyik okiratról a történész azt mondta: azt valamilyen délszláv nyelvről fordíthatták vissza magyarra, emiatt a dokumentum többszörösen sérült, torzult. Így például abban hűtlenség helyett a hazaárulás kifejezés szerepel, illetve nem a korabeli fordulatokat használják és a dátumok sem egyeznek. 
A tárgyaláson többségében ismét a Képíró Sándor mellett szimpatizálók jelentek meg, köztük volt ifjabb Hegedűs Lóránt és a magát Magyar Nemzeti Gárdának nevező szerveződés néhány tagja. A volt csendőr százados kerekes székkel érkezett, a szimpatizánsok felálltak, amikor a vádlottat bekísérték a terembe.
Képíró Sándort azzal vádolják, hogy  1942. január 21. és 23. között egy Újvidéken tartott razzia során az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civil személyek törvénytelen kivégezésében.