A városközpontok elszívják a vidék fiatal erejét

- Túl vagyunk egy megemlékezéssorozaton, az 56-os forradalom hatvanadik évfordulóján. Hat évtizeddel az eseményeket követően, valamint a rendszerváltozás után több mint negyedszázaddal hogyan látja: sikerült elérni az akkor kitűzött célokat?

- Azok a célok, amelyekért 1956. október 23-a után az emberek az utcára mentek, és sokan közülük fegyvert is fogtak - a szabadság, a nemzeti önrendelkezés -, megvalósultak. Arra, hogy a szintén célként kitűzött társadalmi igazságosság megvalósult-e, részben az a válasz, hogy a maga elképzelt, eszmei formájában ezen a világon sohasem valósulhat meg. De az is nyilvánvaló, hogy hatvan év alatt és az elmúlt 25 évben is nagyon sok minden változott, nálunk is, és a világban is, amely változásokat nem láthattunk előre, így céljaink is eleve csak részben válhattak valóra. Egészen biztosan nem ilyen Európát és nem ilyen Magyarországot képzeltünk el, amikor 1990-ben az első szabad választásra készültünk. Persze, akkoriban nagyon homályos képzeteink lehettek csak arról, miképpen szeretnénk, ha Magyarország 25 év múlva kinézne. Demokrácia, jogállamiság, szabadság kétségkívül létezik, de az örökölt társadalmi problémákat, például a szegények széles rétegeinek felemelését negyedszázad alatt sem sikerült megvalósítani. Sőt, a világ körülményeinek változása, a korábbi kormányzatok mulasztásai, a 2002. és 2010. közötti elhibázott gazdaságpolitika okán inkább a középrétegek lecsúszását kell megakadályozni. Az elmúlt hat évben viszont már olyan sikereket értünk el, amelyek a korábbi kormányok tevékenységét is a mérlegre téve nem adnak okot nekünk a szégyenkezésre. Ha visszaemlékezünk 2010-re, amikor Görögországgal említettek minket egy lapon, és mi lettünk volna úgymond a második dominó az összeomlások sorában, és megnézzük ma, hogy hol tart Görögország most, és hol tartunk mi - akkor tárgyilagosan értékelve az elmúlt hat év munkáját, az eredmény a kormányunk mellett szól.

Kövér László azért látogatott el Vas megyébe, hogy részt vegyen a hősi halottakért tartott megemlékezésen Ostffyasszonyfán
Fotó: Ohr Tibor

- Hogyan látja a magyar vidék helyzetét?

- A világtendenciák alól Magyarország sem kivétel. Zajlik az urbanizációs folyamat, vagyis a népesség a vidék, a kistelepülések felől a nagyvárosokba áramlik. A munkalehetőségeket koncentráló városközpontok elszívják a vidék fiatal erejét, és az a veszély fenyeget, hogy kistelepüléseink az idősödő, illetve a szakképzetlen, ezért munkát nehezen találó népességnek lesznek csupán a lakóhelyei. Ez nem egészséges tendencia, még akkor sem, ha a gazdaság logikája szerint ez a természetes. Meg kell tenni mindent, hogy a még a mezőgazdaságból, a földből élő vidéki népesség megélhetését biztosítsuk, másrészt pedig olyan életminőséget, életlehetőségeket próbáljunk meg a vidékfejlesztés révén teremteni, amelyek a lakóhely megtartására indítják azokat is, akik egyébként munkahelyüket a legközelebbi városközpontban találják meg. Több feltétele van ennek, a közlekedés talán az első a sorban, hiszen ha rosszak az utak, az még inkább arra ösztönzi az embert, hogy ne vállalja a kátyúk kerülgetésével járó napi utazást a munkahelyére. Jó híreink vannak, hiszen a következő öt évben 2463 milliárd forintot fordítunk közútfejlesztésre, aminek a felét hazai forrásból biztosítjuk.

- Ha már a fejlesztésekről szó esett: melyek a következő időszak legnagyobb kihívásai, feladatai? A kvótanépszavazás lezárultával milyen témákra koncentrál a kormány és a Fidesz?

- Magyarország, Európa és bizonyos értelemben a világ előtt álló legfontosabb probléma jelenleg a népesedési tendenciák kezelése. A Föld népessége gyorsuló ütemben nő, Európa őslakossága viszont hasonlóan gyorsuló ütemben csökken és öregszik. Ha ezen nem tudunk változtatni, akkor ennek ránk nézve katasztrofális következményei lesznek már a gyermekeink, unokáink életében. A kérdés, hogy meg tudunk-e maradni azoknak, akik ezer évig voltunk, meg tudjuk-e őrizni a magunk sajátos, magyar, keresztény alapokra épülő kultúráját; hogy Európa meg tudja-e őrizni azt, ami tulajdonképpen ezer éven keresztül sikeressé tette? Vagy az öregedő, fogyó európai őslakosokat elárasztja a jobb élet reményében vagy éppen a hódítás szándékával ideáramló, más kultúrájú embertömeg. Az európai politikusok jelentős része már vagy feladta a saját hazájának védelmét, mert úgy érzi, hogy ez a mérkőzés már eldőlt, vagy pedig felelőtlen módon nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Úgy gondolom, hogy ez Európa jólétével is összefügg. Ha az integrációról van szó, ami divatos és politikailag korrekt célkitűzés, akkor feltételezhetjük, hogy vannak, akik integrálnak, és vannak, akiket segíteni kell a beilleszkedésben, felemelkedésben, hogy a munkamegosztási rendszer részévé tudjanak válni. Minél kisebb, erőtlenebb az a közösség, amelynek magához kellene emelnie az alul lévőket, ráadásul minél kevésbé becsüli önmagát, tartja értéknek a saját kultúráját, hagyományait, normáit, és minél nagyobb a tömeg, amelyet integrálni kellene, s amely ráadásul nagyon is ragaszkodik a saját megszokott életmódjához, annál reménytelenebb ez a kísérlet. Európának önerőből is van elég problémája, például a fiatalkorúak munkanélkülisége, amely egyes országokban 25-50 százalék közötti, és a több tízmilliós roma népesség felemelése is megoldatlan feladat. Így a beáramló tömegek befogadásába Európa bele fog rokkanni, először kulturálisan, utána politikailag, és végső soron gazdaságilag is.

- Gyakran fölmerül ez a probléma egyébként úgy is, mint a globalizációban és a nemzetállamban gondolkodó európai politikai csoportok csatája. Hogyan áll most ez a vita?

- Továbbvinném: világgazdasági és világhatalmi struktúraváltás közepén vagyunk, amelynek az a háttere, hogy a multinacionális világcégek olyan hatalmas gazdasági erőkoncentrációt jelentenek, amelyek nemcsak a Magyarországhoz hasonló, kis költségvetésű országok, hanem már a középhatalmak erejét is meghaladják. Ezen erőcsoportok profitérdekeinek a nemzeti törvényhozások, azok a demokratikus struktúrák, amelyekben mégiscsak az emberek többségének akarata érvényesül, már korlátot jelentenek. Ha szabad így mondanom, Marx álma úgy valósult meg, hogy nem a világ proletárjai, hanem a világ tőkései egyesültek, és szeretnék maguk alá rendelni a nemzetállamokat. Akár Németországot vagy az Egyesült Államokat is. A küzdelem erről szól: lehetséges-e a jövőben az emberek akaratának érvényesülése, vagy pedig a politikusok a bábjává, kitartottjaivá, jobb esetben csak ostoba manipuláltjaivá válnak gazdasági háttérhatalmaknak. Az EU jövőjéről folytatott vita hátterében ez áll, de megjelenik az amerikai elnökválasztási kampányban is.