Arra a helyre emlékeztek, ahol a halál kaszált

Nem ildomos ünnepségről beszélni ilyenkor, ez  az emlékezés ideje - mondta Katonáné Venguszt Beatrix polgármester a doni katasztrófa során elesett hősök tiszteletére rendezett eseményen múlt héten pénteken.
- Számos, csákvári kötődésű ember is életét vesztette a Don-kanyarban, akikre most emlékezünk. Mert csak az hal meg igazán, akit elfelednek - vezette be a megemlékezést a polgármester, aki később egy olyan verset is felolvasott, amelyet egy, a Don-kanyart megjárt enyingi férfi írt, s rokona küldte el neki a Fejér Megyei Hírlap tavalyi tudósítása után.
 "...Dnyeper partján kirakodunk,/ Negyvennyolc nap gyalogolunk. A Don vize zúg, hömpölyög,/ Mindkét partján ágyú dörög./ Nagy kanyarban mi megállunk,/ Hat hónapig itt csatázunk./ A front megáll, halál arat / Senki földjén járőr halad. / Ki éli túl, meg nem tudni / Ki fog ismét hazajutni? / Állandó nagy harcok folynak, / Hol itt, hol ott fellángolnak / Így múlik el a hosszú nyár, / A Don mentén halál kaszál... "  Vas Sándor Doni csata című verse ez, amelyet közvetlenül hazatérése után írt, majd évtizedekkel később egy másikat, a Megkésett üdvözlet címűt. A  Cimborák férfikórus külön műsorral készült az eseményre, ezután pedig gyertyát gyújtottak a polgármesteri hivatallal szembeni emlékműnél.