2017.11.07. 13:27
Van üzenetünk a világnak, és azt el is mondjuk
Sorozatban adja ki lengyel nyelvű lemezeit a magyarországi Hungarica zenekar, a napokban egy újabb korong látott napvilágot. Most ismét turnéra indul, Lengyelországban már a legjelentősebb rádiók és televíziók játsszák a számait.
A sikerekről, a hazai kudarcokról és az újabb tervekről Fábián Zoltán a zenekar énekese nyilatkozott a Vasárnap Reggelnek.
A legtöbb zenekar angol nyelven szeretne érvényesülni, mert azt diktálja a divat. A Hungarica zenekar pedig a lengyelt választotta, mint mondják „tekintettel a több mint ezeréves közös történelmi múltra és barátságra is”.
„Ez egy csodálatos folyamat, hiszem, hogy hozzájárulunk vele a két nemzet kapcsolatának még erősebbé tételéhez”.
A lengyel közönség első reakciói pozitívak voltak. A történelemben először fordult elő, hogy magyar zenekar teljes lengyel nyelvű lemezt jelentessen meg, és a legújabb albumuk már a sokadik olyan korong, amely lengyel vonatozású is.
Lengyel nyelvű dalaikkal kiemelt szimpátia övezi a Hungarica zenekart Lengyelországban, Fábián Zoltán elmondása szerint éppen ezért rengeteg nagyszerű élményben volt részük, 2013-ban eljuthattak Európa legnagyobb military fesztiváljára Borne Sulinowóban, és ott több mint tízezer lengyelnek énekelhettek.
Remek vége lett egy gdański kocsmai kalandnak, erre az énekes így emlékezik:
„Közel ezer kilométerre Magyarországtól éppen egy matrózpubban iszogattunk, jött egy csoport lengyel, akik felismertek és egy közös koccintásra invitáltak bennünket”.
Jó renoméjüknek köszönhetően együtt dolgozhattak olyan lengyel rocklegendákkal, mint Grzegorz Kupczyk, a legendás Turbo énekese, azután a TSA gitárosa, Andrzej Nowak, és léptek fel már közösen Paweł Mąciwodával, a világhírű Scorpions basszusgitárosával is Budapesten, aki szintén lengyel származású.
Legújabb lemezük azt az élményt örökíti meg, amelyt Észak-Lengyelország legnagyobb lefedettségű rádiójában adott élő koncert jelentett számukra. Tehát a korong egy koncertfelvétel, melyet a Radio Gdańsk közvetített élőben. Mint mondták:
„Hatalmas megtiszteltetés volt élő koncertet adni. Ezt az élményt szerettük volna megörökíteni. Ez azért is fontos számunkra, mert amíg a magyar médiában nem csendülnek fel a dalaink, addig a lengyelországi médiákban maguktól játsszák a számainkat”.
Lengyel televízióba is kaptak már meghívást, ahol premierként mutatták be a közelmúltban megjelent, Haza és hűség című klipüket.
Az új lemezen két vadonatúj dal is helyet kapott, szintén két nyelven. Az egyik egy aktuális helyzetjelentés, amely a Közel és távol címet kapta, a másik pedig a Szülőföldemen, mely a Szilágyságról szól. Ezt egyfajta hiánypótlásnak szánták, hiszen Fábián Zoltán szavai szerint
„a Trianon által elcsatolt Partiumról igen kevés dal és vers született. Ami pedig a lengyel vonatkozást kapcsolja ide, az az, hogy Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király Szilágysomlyón született”.
A lengyel rajongókról elmondta: nagyon szeretnek minket, magyarokat, és hogy még az ő nyelvükön is énekelünk, ezért nagyon hálásak. A koncerteknek különleges varázsuk van, főleg, ha magyarok is jelen vannak. Érződik az önzetlen barátság és együvé tartozás, mely szerint „lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát”. Egymás szemébe tudunk nézni és tudunk örülni egymásnak.
A Hungarica zenekar dalait alig lehet hallani a magyar rádiókban Fábián Zoltán szerint azért, mert elhallgatják őket, pedig a zenekarok fő bevételi forrása a koncertmeghívás. Kifejtette:
„Ha valakit nem játszanak a rádiók, azt nem hívják meg koncertre, még vidéki városnapokra sem. Pedig a kulturális szervezésben részt vevők, főleg az önkormányzatok illetékesei fel kellene ismerjék, hogy fontos szerepük van, hiszen értéket támogatnak, ha elhallgatott zenekarokat invitálnak meg”.
Mindezek ellenére az együttes az elmúlt években rengeteg telt házas koncertet adott, mitöbb lemezeik a Mahasz lista első helyén szerepeltek, és temérdek követőjük van, amelynek alapján úgy vélik helyük lenne a magyar médiában. Fábián Zoltán kijelentette:
„A demokrácia elvét általában azok nem tartják be, akik a legjobban ágálnak mellette”.
Munkásságuk nem talál visszhangra a magyar elektronikus médiában, viszont kárpótolja őket a rajongók szeretete, biztatása és jóindulata. Ezzel kapcsolatban így fogalmaz:
„Ez az, ami visz miket előre. Csak hogy néhányat említsek: csodálatos érzés, amikor egy ifjú pár elküldi, hogy éppen a mi számunk volt az esküvői bevonuló zenéjük, vagy hogy a kislányomnak írt dalt mennyire magukénak érzik egy gyermekáldást követően”.
Működésükhöz a zene szeretete adja az erőt, szavaik szerint
„alkotni csodálatos dolog, és ha ez még társul azzal is, hogy mások is magukénak érzik, akkor beteljesülés. Van üzenetünk a világnak, és azt el is mondjuk”.
A zenekar elmúlt több mint tíz éve alatt csak olyan dolgokat tettek le az asztalra, amelyeket bárkinek és bármikor büszkén mutatnak meg mondta az énekes. Hozzátette: mélypontok is vannak egy zenekar életében, de szerencsére eddig minden hullámvölgyet átvészelt a csapat.
Egyik daluk címe: London hiába vár. Ez tulajdonképpen állásfoglalás is, a szülőföldhöz való ragaszkodást éneklik meg zenésztársaikkal. Az énekes ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nagyon sok helyen járt a világban, és azt látta, hogy a sikerért mindenhol meg kell küzdeni, kifejtette:
„Őseim arcon köpése lenne, ha arra buzdítanám gyermekeinket, hogy hagyják el azt az országot, amelyért annyi évszázadon át küzdöttek. Inkább az a feladatunk, hogy olyan országot építsünk nekik, ahonnan nem akarnak elmenni. És ezért mindannyian felelősséggel tartozunk mi, magyarok.”
A napi közéleti események is megjelennek a dalszövegekben, így a migránskérdés is, Fábián Zoltán a konstruktív párbeszédre biztat:
„A rajongók ne azt keressék, amiben nem értenek egyet, hanem azt, amiben igen. Így sokkal hatékonyabban tudunk egységesek maradni. Konstruktív vitákat folytassunk, és tegyük félre az esetleges sérelmeinket.”
Kiemelte: ha Magyarországot elárasztja az idegenek tömege, akkor az rövid évtizedeken belül nemcsak kulturális, de faji kipusztuláshoz is vezet. Nézetem szerint Európában háború zajlik. Igaz, hogy nem feltétlenül abban a formában, amit a háborúról elképzelünk, hiszen ma már nem csak fegyverekkel vívják az ütközeteket.