Viktoriánus szuperhős a vásznon

Meríteni mindenképp volt honnan, hiszen az eredeti történeteket jegyző Sir Arthur Conan Doyle nem hétköznapi cselekményszállal ellátott sztorikat alkotott meg, s szerencsére rengeteg momentumot átemeltek a forgatókönyvírók a XXI. századi mozinézők számára optimalizált verzióba is.

Az alapsztori szerint Holmes (Robert Downey Jr.) egyik főellensége, a művelt és ravasz, ámde velejéig romlott Moriarty professzor (Jared Harris) most épp az egész nyugati civilizáció lerombolásán munkálkodik, s főhősünk, mellette a nászútjáról elrángatott Dr. Watsonnal (Jude Law) természetesen a nyomába ered. Szerte Európában hajkurásszák a Sebastian Moran ezredessel (Holmes másik fő ellensége, Moriarty segédje) kiegészült professzort.

Az a napnál is világosabb, s már a film elején kiderül, hogy a rendező Guy Ritchie továbbra sem Holmes intellektusát kívánja előtérbe helyezni, hanem egyfajta bolondos akcióhősként tekint a Baker Street 221/B zseniális lakójára, s a viktoriánus Anglia csupán díszlet az egyszeri filmnézőt ámulatba ejtő akciójelentekhez. Nincs is ezzel komoly baj, senki sem várta, hogy Sherlock Holmes szerepében rajongók által nagyra tartott, ám 2012-ben minden bizonnyal eladhatatlan Jeremy Brett-vonalat vigye tovább az egyébként zseniális Robert Downey Jr.

Az apró, az eredeti novellákra történő utalások azok, amelyek a kemény Sherlock-hívőket boldoggá tehetik. Legyen szó akár a detektív drogfüggőségét szimbolizáló kokalevél rágcsálásról vagy épp a Holmes-t mintázó viaszbábu ablakba helyezéséről, amellyel a könyvben a rá vadászó Moran ezredest vezette félre sikeresen a derék főszereplő. Szimbolikus, s egyértelmű kikacsintás a Doyle-sztorira a vízesés is, ahol a megküzd Moriarty professzorral a főhős. Kiváló és nem mellesleg szórakoztató alkotás, csak remélni lehet, hogy folytatása következik.