Stohl András zombi lett a börtönben

Stohl András minden kérdésre őszintén válaszolt, és részletesen mesélt a börtönben töltött hónapkról a Fókusz riporterének.

A legrosszabb talán az volt Stohl András számára a börtönben, hogy az agya hozzászokott a monoton börtönnapokhoz. Egy hónap után nem jutottak eszébe nevek, és úgy érezte, teljesen lebutult. Annyit használt az agyából, amennyit éppen kellett. Bent nem volt akarata, véleménye, nem kellett gondolkodnia, hiszen mindent megmondtak neki, csak azt tehette, amit parancsoltak neki. Akkor jöhetett ki a cellából, amikor kiengedték, és akkor mehetett vissza, ha beengedték. Nehéz cementeszsákokat kellett emelgetnie, ahol egy fiatal rabőr adott neki utasításokat. Stohl úgy érezte magát, mint egy zombi.

A börtöncella volt az otthona, ide járt haza. Ott várta először egy, majd két rabtársa, egy néhány négyzetméteres szobában, ahol nap végén, a munkából "hazatérve" kérdezték egymástól: "milyen volt a napod?", "mi volt ma a könyvtárban?".

A legnehezebb a karácsony előtti este volt, december 23-a. Akkor, ahogy ő fogalmaz, "kattogott" a legjobban a börtönben töltött időszak alatt. A legszomorúbb pillanat pedig az volt, amikor megtudta, jóbarátja, Garas Dezső meghalt. Akkor sírt is. A színész temetésére nem akart elmenni ilyen körülmények között. El sem tudja képzelni, mit műveltek volna az újságírók, ha ő megjelenik a szertartáson.

Azért voltak felemelő pillanatok is, mint mikor a Nemzeti Színház tagjai vendégeskedtek a börtönben, és Bodrogi Gyula mindenkivel elénekeltette a Szeressük egymást gyerekek című dalt.

Szürreális a börtönélet Stohl szerint

Abban minden rab egyetért, hogy a börtönétel nagyon nem jó. Rabtársai "szóvívőjeként" ezt nyilvánnosság előtt közölte is Stohl a világgal. "Szar a kaja" - fogalmazott. Az étel nem túl változatos, az ötféle pörkölt tulajdonképpen ötféle körettel tálatl húst jelent. Rabtársai nem hitték el, hogy Stohl is ugyanazt a kaját eszi, mint ők - pedig természetesen igen.

A zárka egy 2x4 méteres kis terület volt, melyen hárman osztoztak. Ebben volt egy emeletes vaságy, egy szekrény, egy asztal, mosdó hideg vízzel és a WC nejlonfüggönnyel elválasztva. Ez nagyon kis tér három ember számára.

A tisztálkodáshoz szükséges feltételek sem túl magas színvonalúak. Csak hideg víz van, ebben lehet mosakodni, borotválkozni, fogat mosni. Stohl foga a hideg vízzel szembeni tiltakozását abban fejezte ki, hogy kiesett a fogtömése a helyéről, ami miatt a börtön fogorvosához kellett fordulnia. A fogorvostól való félelme itt elszállt, és egyszerűen csak örült, hogy beszélhetett egy emberrel, mely felért egy wellness hétvégével.

Nem gondolta volna, hogy a 45. születésnapját a börtönben fogja tölteni. De az a nap sem múlt el másképp, a rabtársai már reggel felköszöntötték, kiabálták utána, hogy "Boldog születésnapot Buci!".

Őszintén megbánt mindent Stohl

Stohl minden kérdésre őszintén, mellébeszéd és kitérések nélkül válaszolt. Így az olvasói kérdésekre is. Őszintén megbánta azt, amit tett, már abban a pillanatban, amikor megtörtént. Leginkább azt sajnálja, hogy nemcsak önmagával tett rosszat, hanem családjával is. Ideje volt gondolkodni rajta, mit lehetett volna másképp csinálni.

A jogosítványát csak 2015-ben kapja vissza, addig biztosan nem ül(het) volán mögé. De azután szeretne újra vezetni.

Nehezen viselte, hogy "nélküle is ment tovább az élet", hogy a színházban beugrottak a helyére más színészek, és nélküle is nagy sikert arattak a színdarabok. Ezt fájdalmasan élte meg mint színész. Szabadulása után visszatért munkahelyére, a Nemzeti Színházba, ahol már a legújabb darabot gyakorolják teljes erőbedobással.

Folytatódik Stohl András élete.