Kortárs szerzők bújtak „elegánsba” egy különleges vers-novella válogatáskötethez

A Corvina kiadó PR munkatársa, a szintén friss, elsőkötetes Hevesi Judit invitálására gyűltek össze a harmincas honi írónemzedék kiválóságai. Pontosabban azok, akik a szerkesztői meghívásra hajlandóak voltak igent mondani és egy nívós budapesti öltönyház szponzorálására jól szabott ancúgba bújni. A versek és novellák mellé a mintegy két tucatnyi szerzőportrét készítő Bach Máté fotográfusnak még így sem volt könnyű dolga. A kortárs író ugyanis – kevés kivételt leszámítva – érezhetően nem tud azonosulni a szereppel, vagy nem is akar. Ilyen például a kiváló Kemény István, akinek fotója jellemzően ebből a „nem akarásnak nyögés a vége" hozzáállásból készült, egy sebtében a helyszínen kölcsönzött kerékpár szerepeltetésével. Ez természetesen nem zavar meg abban, hogy élvezzük a mellékelt Kemény-novellát, verset, azonban felveti a kérdést, miért volt szükség minderre, ha maguk a szereplők is feszengenek ebben a túlméretezett vállalásban. Ettől ugyanis az olvasónak sincs kellemes érzése.

Íme az író/költő, ha elegáns: balról a fehérvári kötetbemutató és a kötet három felolvasó szereplője: (balról) Csider istván Zoltán, Kemény István és Pallag Zoltán. Fotó: Back Máté

A legjobb, leginkább önazonos portrék között szerencsés módon pont a fehérvári szerzőszereplők dominálnak. Czinki Ferenc, aki a Suit up! kötet fehérvári bemutatóját és az ehhez kapcsolódó felolvasós beszélgetést szervezte, nemrégiben megjelent, Egy kocsma város című esszékötete kapcsán került be az öltönyös novelláskönyvbe. Portréján ezért egy borozóban láthatjuk, a tőle megszokott lezserséget csinosra cserélve, de apró fricskaként két, a kocsmai folklórt képviselő, vésett bikakép között. A tíz évét az utóbbi idők legizgalmasabb verseskötetébe, a Noir-ba tömörítő, tavaly azzal debütáló, szintén fehérvári Pallag Zoltánt pedig amolyan ifjú maffiózóra hangolta a Bach-i látásmód. Pallagtól, aki eddigi életét a még a korosztályától is szokatlan elánnal és hegyes kacskaringókkal élte, mindenkor ezt az önazonosságot kapják az olvasók. Sosem tagadta ugyanis, hogy éveket szentelt a különféle drogok okozta delíriumnak, viszont abból kilábalva egyre többet ír. Az Új Magyar Képtár-beli esten egy friss darabot olvasott fel egy készülő kötetből, amely egyelőre egy izgalmas, halottaknak szóló életvezetési novellafüzérnek mutatkozik.

Az est harmadik íróvendége Csider István Zoltán volt, aki a tőle megszokott szerénységgel olvasott fel. Talán ez az őszinte elfogódottság vezetett el az öltönyös kötet egyik legsikerültebb képéhez, a Nyugati pályaudvaron készült Csider-portréig, amelyen végre nem érezhető az az alapvető szerepidegenségből eredő tétovaság és zavar, ami a fotók nagy részén oly markánsan van jelen. Összességében olyan érzése támad az embernek, hogy nem, az úri kinézet és a honi kortárs irodalom ormán megkapaszkodás a legkevésbé sem egyeztethető össze – akkor sem, ha ezt drága öltönyök és beállított fotók mögé bújtatjuk. Hogy nagyon is jelenvaló tény, miszerint a kortárs író az éhenhaláshoz elégnél alig valamivel kap többet manapság és ilyen szép, méretre igazított öltönyre úgysem telik neki sose. És nem segít ezen az egyetlen női szereplő, a kötetben szintén öltönyben fényképezett Karafiáth Orsolya sem. Egyrészt, mert tőle ez korántsem merész gesztus. Másrészt, mert kivételként csak erősíti a kézzel fogható szabályt, hogy az irodalom, az még ma is maszkulin történet.

Suit up! – Írók öltönyben

A JAK által kiadott kötet szereplői: Áfra János, Bartók Imre, Czinki Ferenc, Csider István Zoltán, Gábor Tamás Indiana, Grecsó Krisztián, Hartay Csaba, Kassai Zsigmond, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Keresztury Tibor, Kiss Tibor Noé, Pallag Zoltán, Pion István, Szabó Tibor Benjámin, Szegő János, Simon Márton, Szilasi László, Térey János és Weiner Sennyey Tibor.