A magyar Marylin Monroe - Szinte naivan jóindulatú, Kiszel Tünde

Milyen érzés Kiszel Tündeként kimenni az utcára, hiszen szinte nincs olyan ember, aki ne ismerné?

- Jó! Sokan szeretnek és ismeretlenként is rámköszönnek. Tudom, hogy megosztó személyiség vagyok, bár az okát, hogy őszinte legyek, nem ismerem. Én általában szeretem az embereket, és úgy veszem észre, hogy ez kölcsönös. Van, aki oda-oda jön, kér egy autogramot vagy egy közös szelfit. Mindenkihez van egy kedves szavam, és nagyképűség nélkül állítom, hogy ez őszinte. Számomra egy idegennek nem kell bizonyítania, hogy jó ember, hisz alapvetően ezt gondolom mindenkiről.

A média a közszereplésről szól, de azért van az embernek magánélete is. Nem zavarja, hogy nem tud úgy végigmenni az utcán, hogy ne ismerjék fel?

- Már megszoktam, régóta ebben élek. Azt utcán leginkább kedves megnyilvánulásokat kapok. Járok buszon, villamoson, gyalog és közösségi helyekre is, mint bárki más, és szinte csak pozitív tapasztalataim vannak. Rosszindulatú megjegyzések inkább csak olyan helyen fordulhatnak elő, ahol az emberek név nélkül tudnak írogatni, de azt hiszem, ez alól senki nem mentes. Nincs olyan ember a földön, akit mindenki szeretne.

A magazinokból mindig egy-egy kis részletet ismerünk meg, és azt is leginkább témára szűkítve, de ki is ön valójában?

- Polgári értékrendek szerint élek egy polgári lakásban, amelynek berendezése Öltözködésemet úgy jellemezném egy szóval, hogy nőies. Általában a mélyen dekoltált ruhákat kedvelem, inkább a konzervatívabb stílust. Ha elmegyek színházba, operába - amit gyakran teszek - megadom a módját. Öltözködés, frizura, smink. Ha bálba megyek, akkor természetesen nagyestélyi, ezek a külsőségek fontosak számomra.

A lakásomban sok régiség van, amit örököltem drága szüleimtől. A lakás egyik fő eleme és kijelenthetjük dísze egy impozáns teljes alakos antik tükör, amely a mai napig betölti funkcióját és szolgál engem, kora ellenére, hiszen ez előtt öltözködöm minden nap. Ha már az öltözködésről esett szó, szeretem a divatot, de csak módjával. Nem szeretem a tucatdolgokat, ezért olyan helyeken vásárolok, ahol inkább egyéni árut találok. Az elegáns az én világom, de azért a hétköznapokban mégsem járhatok nagyestélyiben, így természetes, ekkor a sportosabb öltözéket részesítem előnyben, mint mindenki más.

Nézzük a részleteket, mint a haj, köröm, cipő...

- Ha haj, akkor mindenképpen a hosszú, ha cipő, akkor természetesen magassarkú, ha köröm, akkor mindig ápolt, festett, soha nem kopott.

"A kislányom - aki azóta már nem is annyira kicsi - a mindenem"
Fotó: H. K.

Farmer vagy szoknya?

- Egyértelműen szoknya, bár ha hétköznapi szaladgálós, akkor farmer. Imádom a kisállatokat, leginkább a kutyákat, de sajnos nincs rá időm, hogy tartsam. Kínozni nem akarom, mert egy érző lény minden állat, ezért inkább nem tartok. Hogy miért a kutya? Talán mert a leghűségesebb társa az embernek. Korábban volt kutyám, egy óriás fehér uszkár, aztán egy német juhász.

Hogy áll a tetoválásokkal?

- Lehetek őszinte? Én nagyon utálom. Másokon elviselem, de magamon egyet sem szeretnék.

Edzőterem?

- Igen, járok egy női konditerembe, úgy érzem szükséges. Mivel a belvárosban lakom, ez nálam nem úri szeszély, hanem elengedhetetlen, mert nemigen nyílik más lehetőség a mozgásra. Szeretek oda járni, mert csak nők vannak, családias a hangulat, mindenki segít, jó a társaság. A kislányom, Donatella találta számomra, mert én sokáig ódzkodtam attól, hogy kigyúrt pasik közé járjak. Imádom a rózsaszínt, nyáron a világos színeket viselem, a feketét csak kiegészítőnek.

Egy olyan embernek, akit mindenhol felismernek, megszólítanak, mindig úgymond kameraképesnek kell lennie?

- Nem, ha szűk körben van az ember, akkor természetesen lazíthat egy kicsit. Egyébként meg igen, hiszen ez egyfajta elvárás a külvilág részéről. Az utcára nem megyek ki elhanyagoltan, mert bármikor lefotózhatnak, és le is szoktak. Erre ügyelni szoktam. A visszajelzésekből azt érzem, hogy értékeli is ezt a környezetem. Ha az ember nem akar illúzióromboló lenni, mindig ügyeljen a megjelenésére.