A kilátástalanság szerepében

"Hajléktalanok szállása: négyágyas szoba, tiszta ágynemű, törülköző, fürdési lehetőség. Lerobbant emberek. Jók, rosszak. De emberek. Igazolnom kell, hogy nincsenek betegségeim, amelyek sorstársaimra is veszélyesek. Tüdőszűrés, szemfenékvizsgálat, vérvétel... Az intézmény vezetői segítenek. Anyagilag is és egy együttérző pszichológus hölgy tanácsaival is. Mégis, ennyi segítőkész ember mellett is megérkeztem életem aljára, amelyben a legborzasztóbb a kilátástalanság."

Tribolt Lajos


 A fenti sorokat sajnos sokan írhatták volna. Az önvallomás szerzője  azonban meglepő módon egy színész, Matus György. Az internetes keresőprogram elsőként a Magyar Színház honlapját kínálja. Ott olvasható a színművész életrajza. E szerint 1945-ben született, pályáját 1972-ben a Bartók Színházban kezdte, 1974-től a Miskolci Nemzeti Színház, 1997-től a tatabányai Jászai Mari Színház, 1998-tól a fehérvári Vörösmarty Színház művésze.  A Magyar Színházban vendégként játszott.
A honlap mintegy hatvan jelentősebb színházi szerepét sorolja fel. No meg a kitüntetéseit: Déryné-díj 1983-ban, Jászai Mari-gyűrű (1998), Vörösmarty-gyűrű (2003).

" 2010. április 27. Irodájában egyezkedem a végrehajtóval, hogy a kilakoltatást későbbre halasszák. Kérdezi, hogy  két-három hét elég lesz-e? Köszönöm, mondom.  2010. április 28., 9 óra.  Csöngetnek, köpenyben nyitok ajtót. Az az úr áll az ajtóban, akivel tegnap megegyeztünk valamiben. Ott áll még két rendőr, egy hölgy a lakásfenntartó cég képviseletében és overallas, kesztyűs emberek munkára készen. A ház előtt pedig egy spéci kamion. Időt kérek, mondom és rohanok az önkormányzathoz, hogy beszélhessek valakivel, aki segíthet. Az intézmény büféjében ültetnek le, amíg alkalmas lesz az idő, hogy előadjam a mondókámat. Ideges vagyok, nem tudok tovább várni, rohanok vissza a lakásomhoz. A kapu előtt a teherautó platója telítve a bútoraimmal, ruháimmal, pótolhatatlan tárgyi és szellemi értékeimmel. Apelláta nincs. A teherautó elmegy valami városszéli raktárba, lepakolni az életemet."
 Matus György 1998-ban jött a Vörösmarty Színházba. Igaz, egy fél évadra még visszament  Miskolcra, mert főszerepe volt egy Shakespeare-darabban. Székesfehérváron játszotta a többi között Liliomfi Kányaiját, az Egy hölgy a Maximból tábornokját, az Anconai szerelmesek Tomao Nicomacóját, a Csárdáskirálynő Miska pincérét, a János vitéz Bagóját, a Lóvátett lovagok Holofernesét,  A kőszívű ember fiai Rideghváry Bencéjét.
A helyi színház elismerését,  a Vörösmarty-gyűrűt 2003-ban kapta meg. Abban az évben jutott önkormányzati lakáshoz is.

 "Magam hoztam magamat ebbe a helyzetbe, és próbálok mentséget találni. Nincs. Hiába kutatom a múltat, nem találok feloldozást. Iszom, hogy felejtsek, s hogy fantáziáljak egy szebb jövőt. Miközben tudom, hogy ez egy marhaság.  Elrontani egy életet pillanatok alatt lehet, helyrehozni már  végtelen. Próbálkozni lehet, de a kudarcok, csalódások és  azok a helyzetek, amikor már a törvény az úr, minden álomból felébresztenek."
A színművészt már nem foglalkoztatja a Vörösmarty Színház. A nyugdíjából él.  Lakbérhátralék miatt költöztették ki.  Az egyik panziós fél áron ad neki szobát, ha nincs telt háza. Egyébként marad a hajléktalanszálló. A holmija egy raktárban van, ha elhozná, nem tudná hol tárolni. Akik néhány éve a színházban még felállva tapsoltak neki, most próbálják elkerülni.
"Délután van. Közeledik az este és a minden nap elátkozott éjszaka, amikor az ágyban fekve megüli agyamat az eltöltött nap és a kilátástalan holnap."

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!