Helyszíni tárgyalás Mezőfalván

C. József kamionsofőr a lányával tartott hazafelé Mazda típusú személykocsijában. Már a házuk előtt jártak, az autót vezető férfi lelassított, és bekanyarodott a kapu előtti kocsifeljáróhoz. Ekkor rohant bele egy terepmotorral E. Iván, aki jogosítvány nélkül vezette a közúti közlekedésre szabálytalanul használt gépet  bukósisak sem rajta, sem utasán, K. Melindán nem volt. A lány átrepült az autó felett, és másnap hajnalban, a fehérvári kórházban meghalt. E. kisebb sérüléseket szenvedett, az autó utasai (ekkor) sértetlenek maradtak.

A baleset híre futótűzként terjedt a faluban: percek alatt legalább ötven tagú tömeg verődött össze  a motorosok roma hozzátartozóiból. Köztük volt a motort vezető (és ezekben a percekben gyakorlatilag magán kívül lévő, halálra rémült, és a végletekig lesújtott E. Iván öccse, E. Rómeó is.
Mint az a csoportos garázdaság ügyében már lezárult, lapunkban is többször ismertetett bírósági tárgyaláson kiderült, elsősorban Rómeó irányította a felindult tömeg hangulatát, amely összerugdosta az autót, földre vitte és megverte C. Józsefet, hasba rugdosta a lányát, többször megütötte feleségét és fiát. A rendbontásnak a helyszínelő rendőr két riasztó  pisztolylövése vetett véget. A perben nyolc ember szerepelt, hármukat felmentették a vád alól, a többiek (köztük E. Rómeó) felfüggesztett börtönt, illetve pénzbüntetést kaptak.
Most azt kell tisztázni, hogy a karambolnál ki vétkezett. Két vádlott van: az elsőrendű a motort vezető (és roma ismerőseinek, a lány családtagjainak bosszújától rettegő) E. Iván, a másodrendű vádlott a kocsit vezető C. József. A kérdés az, hogy C. sértette meg a balra kanyarodás szabályait azzal, hogy a motoros elé hajtott, vagy a motoros lépte túl a megengedett sebességet olyan mértékben, hogy a baleset kikerülhetetlenné vált.
A helyszíni tárgyalás jelentős rendőri biztosítás mellett kezdődött  ám a rend őrei szerencsére dologtalanok  maradtak. Leszámítva az utat lezáró és a forgalmat irányító járőrkocsikat, azt a kollégájukat, aki egy motorkerékpárral segített a helyzet modellezésében  a másik jármű a bíróság személyautója volt , s azt a rendőrt, aki egy kerekes távolságmérővel segített a pontos adatfelvételben.
A méricskélés zavartalan maradt. Senki nem volt ott a helyszínen, akit a bíróság ne hívott volna meg - bár E. Iván apja és anyja kezdetben kissé nyugtalanul járatta körül szemét, és még a korrekt, ám rendkívül határozott bírónő is megengedett magának egy alapos, tájékozodó körülpillantást érkezésekor.
Két központi kérdés merült föl: milyen távol járt az autótól a motorkerékpár, amikor a sofőr mellett ülő lány észrevette? (A válasz: 73,8 méterre.) S volt-e bokor az adott helyen, amelynek útra hajló ágai akadályozták a látást?
Utóbbira a válasz ellentmondásos volt: E. szerint nem, C. szerint igen, a bokor ágait a baleset másnapján metszette le az áramszolgáltató. Ugyancsak ellentmondtak egymásnak abban, hogy világított-e a motor lámpája? (C.: nem, E.: igen. A helyszínelési fotókon nincs lámpa a motoron. E. szerint az ütközéskor leszakadt.)
Volt még egy momentum, ami azonban a helyszínen is zavaros maradt, bár a balesethez közvetlenül nincs köze. E. motorja előtt a képünkön bal oldalt lévő Arany János utcából, azaz a motorosnak jobb kéz felől átszaladt egy gyalogos fiú  aki miatt E., mint mondta, jobbra húzódott. Ám azt is mondta a motoros, hogy a fiú nem ment át a Rákóczi úton, hanem a járdán maradt...
Folytatás október 14-én, a fehérvári tárgyalóteremben.