Japán, Svédország és Málta is befogadta a székesfehérváriakat

Mindig nagy kihívást jelent az idegen kultúrákba beilleszkedni. A mediterrán tájakon járók dolga könnyebb, az északi országokban szerencsét próbálóké nehezebb. Pénteken délután a székesfehérvári Városi Könyvtárban Jagasicsné Gábor Ildikó japánbeli élményeit osztotta meg az érdeklődőkkel. A felkelő nap országában különös élményekkel gazdagodott Ildikó, a környezetmérnök, aki japán nőket tanított gyöngyöt fűzni.

Nemrégiben egy évet töltött Japánban Jagasicsné Gábor Ildikó, aki férje és annak munkája révén jutott el a távol-keleti országba. Japán középső részén, Kuwana-shi városban laktak, s az ország e területét módjuk volt bejárni, Hirosimától Tokióig. A 127 milliós országban töltött esztendő alatt egyet mindenképpen leszűrhetett a ma már újra Székesfehérváron élő fiatal környezetmérnök: Japánban egyetlen, általuk addig ismert összefüggés sem "működött" a hétköznapi életben.

Az első sokkoló felismerés az volt, hogy az emberek nem gesztikulálnak. Ildikó mindennap szinte elsősegély dobozzá szerelte fel a kézitáskáját, mivel bármikor adódhattak az európai embernek megoldhatatlan helyzetek - leginkább azért, mert utcanevek helyett számozott közterületeken kellett volna tájékozódniuk.

A japán nők 26 éves koruk körül férjhez mennek, gyereket szülnek, ezután már nem dolgoznak, diplomás háztartásbelikké válnak, akik a családért, az otthonért élnek. Ehhez képest a rengeteget dolgozó japán férfiak rendszeres kiruccanásai és félrelépései társadalmilag teljesen elfogadottak - számolt be róla Ildikó. Nőnapot, karácsonyt, húsvétot nem ülnek, s ami elszomorító, a gyerekek számára annyira fontos a szokásos sémákhoz igazodás, a semmiből ki nem lógni-elv, hogy a társaik közül kiszekáltak gyakran követnek el öngyilkosságot. A szokásokat olyannyira előtérben tartó japán kultúra tagadhatatlan előnyei mellett léteznek annak árnyoldalai is.

 Egy másik Ildikó, szintén Fehérvárról indult el Svédországba, ahol svéd párjával tíz évig éltek. Ahogy mondani szokás, kalandvágytól vezérelve jöttek haza inkább Magyarországra, ahol ugyan szerényebb körülmények között kezdték újra, de mint mondják, a hűvös és távolságtartó svéd mentalitáshoz képest a magyarok életszeretete és a nehézségek ellenére is töretlen vidámsága szinte üdítő.

Ildikó érdekes adalékokkal szolgált a svéd rendszerről.

- Már az óvodákban is elsőrendű szempont a nemek közötti egyenrangúság, ezért a kislányoknak heti rendszerességgel fiús játékokat kell játszaniuk, például autóznak, szerelnek. Ugyanígy a kisfiúknak, akik ez alatt az idő alatt Barbie-babákkal játszanak egy rózsaszínbe borított szobában.

Bár Svédország is azon államok közé tartozik, ahol a közlekedéstől a szociális szféráig minden működik, ez a pontos és kikezdhetetlen szisztéma a máshonnan érkezettek számára hamar idegesítővé válhat. A rövid nyár elmúltával zordra forduló svéd klíma pedig még az igazi tengeri medvék optimizmusát is kikezdi. A szórakozóhelyeken ugyan szigorú feltételekkel juthatnak alkoholhoz, de ha isznak, akkor nagyon. A vendégségbe érkezőtől pedig elvárják, hogy vigyen magával egy üveg bort és azt iszogassa, ne a házigazdáét. A magyaros trakta és vendégszeretet tőlük idegen, de alkalmanként igen jól eső érzés egy tartózkodó svéd számára.

 Magyar Gábor az itthon töltött főiskolai évek után kedvett kapott az önkéntes munkához, így jutott el néhány évvel ezelőtt Máltára. A fiatal férfi a szigetország egyik múzeumában kezdett el tevékenykedni. Szemben a svéd ridegséggel, itt a déliek meleg fogadtatása és barátságossága, s a kellemes időjárás is marasztalta a férfit. Az afrikai és európai kultúra keveredését, a máltai nyelvet, a "rossz" oldalon közlekedést hamar megszokta a fiatal. Ma már itthon dolgozik, szíve mégis visszahúzza. Elárulta, eleinte furcsa volt számára a máltaiak vallásossága, s a megkülönböztethetetlen, homokszínű épületek tömege, s az, hogy szabadidejében akár többször is bejárta egy nap az apró országot. Ugyanakkor a barátságos, mosolygó, mindenkiben bízó helyiek, a színes, halászcsónakoktól nyüzsgő kikötő minduntalan maradásra bírta. Szíve ma is visszahúzza a múzeum békés falai közé a bankszférában "pörgő" férfit

Egyre vonzóbb a külföldi munka a fiatalok számára, nehezen találnak azonban kedvükre való munkát tanulmányt. Az önkéntes munka azonban az egyetemistáknak tapasztalatszerzést, a versenyszférában megfáradtaknak pedig feltöltődést jelenthet, különösen más kultúrákban. A válságban munkájukat vesztetteknek visszautat, a pályakezdőknek lehetőséget jelent a gyakorlat megszerzésére. Az önkéntesek kiválasztása a fogadószervezeteknél hasonlóan folyik, mint a normál munkaerő kiválasztás. A kiválasztás során ugyanúgy át kell esni egy "felvételi" beszélgetésen, mint a normál munkahelyek esetében, itt leginkább a pályázó motivációjára kíváncsi a "fogadószervezet".

"Csehül" végződött szerelem

Külföldre indulnék tanulni, látni, élni...  _ mondta egy alkalommal barátnőm. Az örökké álmodozó lány legújabb tervén meg sem lepődtem. Aztán egy nap, amikor bejelentette, útra készen áll, búcsúzni jött, hittem is, nem is. Aztán elment. Belgiumban töltött fél évet, csiszolta angol nyelvtudásást, s barátkozott a franciával. Aztán hazajött, jelentkezett önkéntesnek, s már indult is. Újabb úticélja Prága volt. Csak nevettem. Eltelt három hónap, hazalátogatott. Tetszett neki a cseh nyelv, s a fiú is, aki hazakísérte. Szerelem lángja éledezett. Aztán az én álmodzó barátnőm tovább lépett, s a cseh fiú elémaradt mellőle. Az országba és a nyelvbe azonban végérvényesen beleszeretett. Ma már közel egy éve Csehországban van, önkéntes munkát végez, s a nyelvet is úgy beszéli, akár a helyiek. Hiába, csak "csehül" végződött a szerelem!

Miskei Anita jegyzete