Önkényes lakásfoglalók - Életveszélyes a ház, költözni kell

A házat hivatalosan életveszélyessé nyilvánították, így a lakóknak ki kell költözniük belőle. Az öt családnak - közülük három önkényes lakásfoglaló  - kell ezentúl saját sorsáról  gondoskodnia. Az állapotok középkoriak, víz nincs bent, a családok eddig állítólag nem mertek a lakásokra költeni, ezután pedig nincs lehetőségük rá.

A múlt pénteken délután hívta a  szerkesztőség ügyeletes telefonját egy bodakajtori lakó,  hogy menjünk ki vasárnap, mert hétfőn az egyik család hat gyermekét elviszik állami gondozásba, de az anya nem adja őket. Hozzátette, a lakásból is ki akarják őket költöztetni. Még  pénteken megtudtuk,  a történet két szálon fut, a gyerekek  gondozásba vétele az egyik lehetőség, a másik az önkényes lakásfoglalók hivatalos, szabályos döntés utáni kiköltöztetése. (Ebben az ügyben nem egyedül a szóban forgó család  az érintett.) Bodakajtoron nem egyedüli történet a mostani, olvasóink emlékezhetnek arra, hogy az olasz tulajdonos  ki akarta költöztetni a tulajdonában lévő házakban élőket.  A lakók sorsa az önkormányzat közreműködésével  rendeződni látszott, a szerződések mostanában körvonalazódnak, tudtuk meg hétfőn az egyik érintettől. 
A jelenlegi helyzet más,  kilakoltatásról nincs szó, a hosszú épületben laknak önkényes lakásfoglalók, velük szemben intézkedik a település. Az első határozat nem új keletű, igaz,  más kérdés, hogy a  népes család eddig sem tudott gondoskodni magáról. 

Hétfőn, amikor délelőtt  tízre megérkeztünk fotós kollégámmal, Fehér Zoltánné a fiai segítségével már kipakolta a lakást, a bútorok, a ruháik, a hűtő, minden az udvarnak nem, inkább utcának nevezhető részen várakozott sorsára.  Az asszony megmutatta a lakást, amiben 2003-tól lakik a hét gyerek és a szülők. Nem szép látvány, ám az   egész épület  lepusztult, még valamikor a gróf építtette a házat. Az utólag nem derült ki, mikor,   a hozzáépített előtér - ahol néhányan fát is vágtak - elválik a főépülettől, valószínűleg sem az alap, sem a falak nincsenek összekötve. Néhol beszakadt vagy épp beszakadófélben van a tető, dülöngélnek a kémények. A bentlakók ennek ellenére állítják, lehetne még javítani a ház  állagán, de eddig nem történt semmi, ez tisztán látszik az épületen.
- Nem mertünk eddig hozzányúlni - mondta Fehérné, aki  azon is bosszankodott, hogy nem ő szaladgált az önkormányzathoz, nem  hívta ki magukhoz a választás előtt az egyik jelöltet, nem ők kértek segítséget a lakhatásuk megoldásához a polgármesterti hivataltól. - Most mégis itt hagynak   a bajban a szomszédok, a nevüket is letagadják,  ők maradhatnak, nekünk a hét gyerekkel menni kell,  de nem adom a hat kiskorút.  Az óvodába és az iskolába is úgy engedtem el őket, szóltam, nehogy onnan vigyék őket állami gondozásba! Hét végén albérlet után jártam, de mire Enyingre értem az egyik helyre, már valaki a sorról odatelefonált, lefoglalta a házat, állítólag megveszi. Kíváncsi leszek rá! - mondja.
A ház lakói egymásra is haragszanak, de közben érkeznek néhányan a település más részeiből,  megtudták, hogy nem kell mindenkinek kiköltözni.  Ezt nem akarják hagyni, ha a Fehér  családnak mennie kell, akkor menjen mind,  mondták hangosan, haragosan. Indulataik abból az időből származnak, amikor kilátásba helyezték nekik, hogy menniük kell eléggé alacsony színvonalú lakásaikból.  Közben néhányan azt is beszélgetik, hogy  nem segíthet mindenkin az önkormányzat, az embereknek saját magukról, a gyerekeikről  is gondoskodniuk kellene.  A közben megérkezett Jobb Otthon Alapítvány Kistérségi Szociális Szolgáltató Központjának képviselői minden családdal külön beszéltek. Az első lakásban idős pár lakik, a néni kijelenti, a nyugdíj megérkezése előtt nem hajlandó kiköltözni, nincs miből fizetni a fuvarost. Megbeszélték  vele, pakoljon össze, délután jön a fuvaros, kifizetik a szállítást, menjenek a lányához. A második lakásból a sor végi lakásba költözött a bentlakó, állítólag ott nem lesz bontás, mert telekáron hozzájut a bentlakó  a lakáshoz, készül a szerződés.  A Fehér fiúk   közben visszapakolhatták a lakásba a holmijuk nagyobb darabjait, de az alapítvány képviselői Fehérné lelkére  kötötték, a kicsikkel  menjen a testvéréhez, ne maradjanak fedél nélük, mert akkor elveszik őket a családtól. A következő két lakás lakóiban él a vételi szándék.

Sántha Magdolna Veronika, a kistérségi szociális  intézmény vezetője   a hivatali helyiségben sorolja a történet előzményeit.
- A Fehér család esetében 2003-as  a határozat. Az  akkori ingatlan, amiben laktak, életveszélyessé vált, az önkormányzat biztosította nekik ezt a lakást,  hatvannapos benttartózkodással. Azóta többször kaptak felszólítást, ez a hatvan nap sokszorosan letelt.  Amikor a legkisebb gyerek megszületett, akkor végeztek egy nagyobb felújítást  a lakásban, úgy tudom, összefogással. A múlt héten tájékoztatott bennünket a polgármester,  Kossa Lajos arról, hogy az épületet  az építésügyi hatóság életveszélyessé nyilvánította. Ez igen fontos az ügy szempontjából.       
A kolléganője közbeszólt, azért ment ki az építési hatóság, mert az ott lakók közül  kérték az önkormányzatot az intézkedésre. Közben azt is elmondták, hogy a szóban forgó család évek óta gondozásban van, a gyerekek veszélyeztetettek, sok a probléma velük.  A családgondozó kérte, hogy a gyerekek védelembe vételét negyedévente ellenőrizzék. Ha nem oldódnak meg a problémák, akkor a gyerekeket ki kell emelniük  jelenlegi környezetükből.
-  Erről most csak akkor lenne szó, ha nem lenne hétfő este fedél a fejük felett - folytatta a vezető.  Kossa Lajos polgármester hétfőn kérdésünkre válaszolva elmondta,  a lakásokat telekáron megvehették volna  a bentlakók, az összeg  pár százezres nagyságrendet érhet el,  de mindenkivel külön szerződnek. Arra egyelőre nem tudott pontos választ adni a polgármester,  hogy mikor bontják le az épületet, erről még nem született meg a döntés.