Kertek és lakótelep

- Tősgyökeres ráchegyi vagyok, és bizony még emlékszem azokra a régi parasztházakra, amelyek jellemezték ezt a városrészt. A régi házak eltűntek, a nagy telkeket felparcellázták, így alakult ki a mai utcakép. Ami   most, hogy a csatornázás végre tényleg elkezdődik  újra megváltozik  - mondja a Pancsovai utcában lakó  Kauth László, akinek a kertjéből  saroktelek lévén  közel a negyedét kisajátították a csatornázás miatt: - Éveken át  vártunk a szennyvízre, fizettük a szippantás nem kis díját, ezért is tartom igazságtalannak, hogy 150 ezer forintot kell önrészként befizetnünk, míg a korábbi csatornázási területeken nagyjából fele ennyi volt a lakossági hozzájárulás összege - teszi hozzá Kauth László, miközben megmutatja, hogy az alig három és fél méteres utcából a felszabályozás után közel kilenc méter széles utat alakítanak ki. (Az első tervek szerint egyébként 200 ezer forintnál is többet kellett volna a lakóknak kifzetniük, ám a városi közgyűlés 150 ezerre mérsékelte a hozzájárulást - a szerk.)

Az Adonyi utcában fél évtizede lakó Németh Edit szerint a Kadocsa út valójában nem elkerülő út, hiszen mindkét felén sűrű házsorok szegélyezik, véleménye szerint szükség lenne végre egy, a várost észak-északkeletről valóban elkerülő út kiépítésére. Az ő háza előtt két éve az önkormányzat kivágta a fákat, de azokat azóta sem pótolták, így a Seregélyesi útról érkező zaj és por akadály nélkül érkezik. A másik nagy gond, hogy a csapadékvíz-elvezetés nem működik, volt, hogy a háza előtti fedlapot is felnyomta a víz, sőt, az Adonyi utca végéban lakók nagyobb esőzéskor be sem tudnak hajtani portájukhoz,  az utca ezen részén áll a víz. Merthogy a Mártírok útja és a Seregélyesi út is magasabban van... Olvasónk szerint szükséges lenne mind a Zentai, mind a Szabadkai utcában  további járdaszakaszokat kiépíteni, az itt közlekedő iskolások védelme érdekében. Mint hozzáteszi, a körzeti képviselő nagyon sokat segít, de az ő keretét ezeknek a  problémáknak a  megoldása már meghaladja.
 A kertvárosból emeletes házak közé, a Köfém lakótelepre érkezünk. - Annak idején gyümölcsös volt itt, aztán a gyár munkaerőigénye miatt épültek fel az emeletes házak  - mondja Nyögéri Jánosné, aki férjével az elsők között érkezett   a lakótelepre. Azóta sokan elköltöztek,  meghaltak, így a mai közösség már nem annyira összetartó. A lakótelep azonban ma is az egyik legzöldebb és legcsendesebb a fehérváriak közül: a lakók  maguk ültették a fákat, s mivel átmenő forgalom sincs,  nyugalmas körülményekről beszélhetünk.

- Sajnos ezt a nyugalmat némileg  megzavarja az egykori Ráchegy szállóból kialakított hajléktalan szálló, ahová a tapasztalatunk szerint az ország minden részéből érkeznek - folytatja Nyögériné.
 Állítását  a néhány házzal arrébb lakó Szántó Lajosné is alátámasztja:
- Egy ideig összeszedtem a lépcsőház előtti bokorban tucatszámra gyűlő féldecis üvegeket, volt, hogy három darab ötliteres borosdemizsont is itthagytak a pad alatt, de most már nem bírom. A szemét meg csak egyre több lesz.
Szántó Lajosné szerint egy ideig nagyon rendesen dolgoztak a lakótelepen a közhasznú munkások, nem is volt szemetes a környék, aztán hirtelen eltűntek. Felhívta a városgondnokságot, ahol azt mondták, lejárt a közmunkások határozott időre szóló szerződése, s legközelebb csak hónapok múlva vehetnek fel újakat...
A lakótelepen élők azonban leginkább a tavaly őszi gázvezetékcsere utáni állapotokat kifogásolják:
- A  füves területeket feltúrták, azóta nyoma sincs a  zöldnek,  nem beszélve arról, hogy  a parkolókat sem állították igazán helyre - jegyzi meg Nyögéri Jánosné, aki azért pozitívumot is  mond: a mostani közös képviselő, Dienesné Fluck Györgyi el tudta intézni, hogy a lakótelep parkolói fizetőssé váljanak, így a szomszédos gyár dolgozói  nem állnak ide, végre van helye a lakók autóinak is.