Vizsgadrukk helyett tanulás - kinek végig, kinek az utolsó pillanatban

Néhányan az egész szemeszter alatt tartó tanulásra esküsznek, mások, a bulizós hallgatók sokkal inkább a vizsgaidőpont előtti napok tételmagolásaira teszik le voksukat. Ki így, ki úgy készül a vizsgaidőszakban. Annyi azonban bizonyos, hogy a székesfehérvári intézményeken, a Kodolányin, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Karán és az Óbudai Egyetem itteni szakán a hallgatók tanulnak, jó jegyre, később pedig, a jó bizonyítvánnyal a zsebben egy jó állásra pályáznak majd.

A székesfehérvári felsőoktatási intézmények folyosóin csend uralkodik. A napokban ott sorakozó diákok dermedten, izgalommal telve várakoznak, némán, magukban fogadkozva várják, milyen tételt húznak, s mennyire bizonyíthatnak. Hiszen ez a vizsgaidőszak, azaz a számadás időszaka. A fiatal, felsőoktatásban tanuló diákok bizonyítják: nemcsak a gimnáziumi padban képesek elsajátítani az ismereteket. Nehéz feladat ezt, hiszen mások a követelmények, szigorúak az oktatók, s a diákok sem gyerekek. Felnőttek mindannyian. Ki nappali, ki pedig levelezőn, vagy távoktatásban tanul, s ad számot tudásáról a napokban. A székesfehérvári intézményekben az év elején még többségében csend honol, a hallgatók otthon tanulnak, készülnek az utolsó próbákra. A tanárok pedig várják a már felkészült hallgatókat. Van, aki először sikerrel jár, mások kétszer is próbára teszik magukat. Igyekeznek mindannyian. Ellátogattunk a főiskolákra, kíváncsiak voltunk arra, vajon miként készül a mai diák a megmérettetésekre. Az oktatók szerint nagyobb figyelemmel tanulnak. Mint mondják, talán a nehéz gazdasági helyzet is rákényszeríti a tanulókat arra, hogy jobban vizsgázzanak. 

Mondor Ferencné a Kodolányi János Főiskola pedagógiai intézmény értékelési tanácsadó szakára jár. Az egyéves levelező, felnőttképző szak első szemeszterének vizsgáira készül a Kodolányi könyvtárában.

- Már a harmadik diplomámra készülök. Van egy tanítóképzőben szerzett alapdiplomám, és elvégeztem a közoktatási vezetői szakvizsgát Budapesten, szakszervezeti kiegészítéssel. Azóta eltelt hét év, és úgy gondoltam, hogy a sok kreditpontos továbbképző tanfolyam után ezt a szakot is elvégzem, hiszen előtérbe került a minőségfejlesztés az oktatásban is. Két vizsgát teszek le ebben a szemeszterben, és öt aláírás kell gyakorlati jeggyel. Hazai és nemzetközi intézmény-értékelések, kvalitatív és kvantitatív kutatások statisztikai módszereinek elemzése, illetve a kérdőívkészítés, portfóliók - ezekkel kapcsolatosak a tantárgyak, és alapvetően fedik egymást. A szakdolgozatot április elején kell leadni, és a mostani vizsgák is szervesen kapcsolódnak a szakdolgozati témához. Munka után, amikor hazaérek, legtöbbször számítógép segítségével készülök. Például az Új Pedagógiai Szemle rengeteget segít ebben a témakörben, és Falus Ivántól a Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe, illetve a Statisztikai adatelemzés című tankönyvek elsajátítása fontos, valamint a kutatásmódszertani kiskönytár tud még segíteni a felkészülésben. Ilyenkor lényegesen több kávé fogy, munka után tanulok, gyakran fent maradok éjszaka, a család is kicsit feszültebb, de természetesen segítőkészek. Kicsit izgulok is a vizsgák előtt, na nem azért, hogy megbukom-e vagy sem, hanem hogy milyen eredménnyel teljesítem majd, mert ez szakmai presztízst is jelent. Nagyon fontosnak tartom a folyamatos tanulást, mert a diplomáim megszerzése óta annyi minden változott, a társadalmi rendszer, a családok, a gyerekek, és új módszerek jelentek meg a tanításban.

Györök György, az Óbudai Egyetem Alba Regia Egyetemi Központjának főigazgatója elmondta: hallgatóik egyre komolyabban veszik a vizsgaidőszakot, évről-évre kevesebben érkeznek felkészületlenül.

- Kollégáim bőven elegendő vizsgaalkalmat biztosítanak a hallgatóknak. Igyekszünk rávenni őket arra, hogy a korai vizsganapokat is kihasználják. Mégis elmondható, hogy inkább a január második felére kiírt időpontokra érkeznek többen.

Kolozsvári Krisztián, másodéves hallgató, az egyetem hallgatói önkormányzatának tagja is megerősítette ezt.

- Én sem szoktam az első időpontokra feljelentkezni, mivel egy szemeszterben két vizsgalehetőség van tárgyanként. Úgy vélem, lehet sakkozni ezekkel, hogy ha esetleg nem sikerül elsőre, legyen egy vésztartalékom január végén. Az előzetesen készített vizsgaterv ilyenkor felborul. Különösen akkor okoz ez gondot, ha csak egy-két nap telik el két vizsga között - meséli.

Bajzát Tamás, végzős hallgató, HÖK-alelnök szerint a vizsgaidőszak jóval könnyebb, mint a szorgalmi időszak zh-hetei, ám ennek ellenére nem rajong érte.

- Ilyenkor kihaltak a folyosók, nincs élet a falak között. Jobban szeretem, ha pezseg a diákélet az egyetemen. A vizsgákkal nincs különösebb gond: reggeltől tanulok addig, amíg el nem fáradok. Elég jól be tudom osztani az időmet, így nem szoktam éjszaka készülni, vagy pánikba esni egy tudáspróba előtt - számol be.

A HÖK tagjai elmondták: egyetemükön nem szokott különösebb gond lenni a viszgajelentkezésekkel, mivel karonként ütemezik őket. Az elsősöknek újdonság ugyan, de hamar megbarátkoznak az elektronikus felülettel, ahol a vizsgákra kell jelentkezni.

- Inkább az őszi félév elején kérnek tőlünk segítséget a gólyák, mert idegen számukra a hálózaton keresztüli kurzus- és tárgyfelvétel - tette hozzá Bajzát Tamás.

 Végül megérte, megértünk - Miskei Anita jegyzete

Emlékszem az első szemeszterre. Az első néhány hónapban rabul ejtett a szabadság érzése. Nem kérdezték, merre jártam, azt sem, mennyit tanultam. Az órákon csak írtam-írtam, aztán a jegyzetek otthon mégis mindig egy fiókban landoltak. Új barátságokat kötöttem, terveket szőttem, nagyokat álmodtam sikerről, lehetőségekről Aztán jött az első félév végi számadás. Döbbenten kaptam a fejemhez. Ezt sem tudom, arra sem készültem. Barátnőmmel közösen dolgoztuk ki a tételeket, s a vizsga napja előtti éjszakán még hajnali háromkor is „vonalban” voltunk. „A 19-es szociológia tételt tudod már?” „Azt már nem!” - ez volt a kétségbeejtő válasz. Persze fogadkoztunk: „Csak most sikerüljön, a következő félévben majd tanulok ” És eljött a következő félév, mi pedig megint csak az utolsó pillanatban vetettük rá magunkat a tételekre. Az utolsó évben valami mégis megváltozott. Rátaláltunk arra az útra, ami számunkra igazán érdekes volt. A főiskolai tanulmányok legfontosabb tárgyaira, melyek végül mégis meghatározták az irányt, amerre tartottunk. Így esett meg, hogy az utolsó évben már tanultunk, sőt, külön szakmai felkészítőkre jártunk, előadásokat tartottunk, szakdolgoztunk, s mindeközben már egy munkahelyen is bizonyítottunk. Buliztunk, a pillanatnak éltünk, de végül megértünk Azóta is abban a szakmában dolgozunk, amit tanultunk, s amit szeretünk. Ezt kívánom mindenkinek!