Nincs menekvés a korom elől! A kulturális örökség része lehet a tikverőzés

Miután a mohácsi busójárás két éve felkerült az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív, nemzetközi listájára, a mohai tikverőzés hagyománya is helyet kaphat a jegyzék nemzeti változatán. A szakemberek és hagyományőrző lakosok ezen fáradoznak. Ebben természetesen elévülhetetlen érdemei vannak  Pesovár Ferencnek, az ismert néprajzkutatónak, akinek köszönhetően ez az érték nem veszett el. Az 1960-as évektől a tikverőzés újjáélesztésén fáradozott, szerencsére sikerrel járt. A maszkos farsangi népszokás 2011-ben is él, rengetegen kíváncsiak rá.  A megyei néphagyomány ezen szelete a busójárás télűző hagyománya mellett, országosan is figyelemreméltó szokássá válhat.

A tikverőzés mint télűző népszokás több mint százéves múltra tekint vissza. A hozzá hasonló mohácsi busójárás után a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti listájára szeretnék felterjeszteni ezt a népi hagyományőrzést.
Területünkről a legismertebb húshagyókeddi alakoskodó játék a mohai tikverő. A népszokás Pesovár Ferenc kutatásainak köszönhetően minden egyes mozzanatában jól felderített, egyedülálló módon szervezés nélkül maradt fenn. A játék szereplői a maszkot viselő és szalagokkal teleaggatott falubeli legények, akik bohócnak öltöznek be. A két legfiatalabb fiú lánynak maszkírozza magát, karjukon kosarat visznek a tojás és egyéb adományok gyűjtésére. Középkori hagyományelem a szalmatörök, amelynek bő, fehér ruháját szalmával tömik ki, újabb figura lett a fekete kéményseprő. A tikverőzők házról házra járnak, termékenységvarázsló célzattal bekormozzák a faluban tartózkodókat, a háziakat és a tyúkokat is. A néphit szerint a korom megszépíti a lányok arcát, a tyúkok pedig jobban tojnak tőle.
A vendéglátók farsangi fánkkal és borral kínálják a legényeket, a látogatásért cserébe tojást és háztájit kapnak, amelyet közösen sütnek meg és fogyasztanak el az este.

 2003-ban az UNESCO elfogadta a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt. A mai napig valamivel több mint 130 ország csatlakozott ehhez. Ennek  célkitűzése a szellemi kulturális örökség megőrzése,  jelentőségének tudatosítása helyi, nemzeti és nemzetközi szinten. Az UNESCO első hazai elemként a mohácsi busójárást vette fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív, nemzetközi listájára. A megyeszerte népszerű tikverőzést a Nemzeti Jegyzékre szeretnék felvetetni a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának munkatársai.
Épp ezért kedden Mohán is jelen voltak az igazgatóság szakemberei, Havay Viktória szakmai, és Filkó Veronika projektreferens.

 - Munkánk célja  a hagyományokat aktívan őrző közösségek megerősítése. Ilyenek a mohaiak is, akik hosszú évek óta gyakorolják ezt a télűző népszokást. Igen jó példa a hagyományőrzésre, amely szélesebb körben is nagy érdeklődésre tart számot. A Nemzeti Jegyzékbe való felvétellel a figyelem középpontjába kerülhetne a tikverőzés. A felterjesztésen túl vagyunk, most már a Nemzeti Bizottság döntésén múlik az eredmény - mesélik.
A projekt helyi szintű koordinálásával a skanzen a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságát bízta meg. A megyeszékhelyen Varró Ágnes néprajzkutató a megyei referens, akinek feladata a  kapcsolattartás és a jegyzékbe való felvétel útjának egyengetése.
 
Idén is sok pedagógus gondolta úgy, hogy óvodásai és diákjai épülését szolgálhatja a húshagyókeddi népszokás átélése. A falu főutcáján gyerekek sokasága sétált, a kormoskezű álarcosoktól idén sem menekülhetett senki. Bíró István az utolsó egykori tikverőző, aki még az 1950-es  években kezdte ápolni a hagyományt.
- Nagy ünnep volt  régen, akkor még szinte minden háznál fogadtak minket. Több állat volt, vittük a háztájit mindenhonnan, hogy az esti bálon elfogyasszuk - meséli a kapuban. Pista bácsi úgy emlékszik, az ő idejében még kevesebben, 7-8 bohóccal, szalmatörök nélkül járták a falut.
Papp Albertné  több generációt is látott már tikverőzni. Évtizedek óta az elsők között fogadja az ifjakat portáján.
- A fiaim is részt vettek benne, öt éve már az unokám is beöltözik bohócnak. Természetesen megvendégelem az ifjakat és a falunkba látogatókat egy kis fánkkal.
Minden látogató remekül szórakozott a kora tavaszi napsütésben. Bízzunk benne, hogy még sokaknak  lesz lehetőségük saját szemükkel látni ezt a télűző szokást!

Szerintem - Tihanyi Tamás jegyzete

Amikor először hallottam, nem hittem el, de némi magánnyomozás után csaknem bizonyosan állíthatom, így történt. Moha és Sárkeresztes közös tanácsának elnöke valamikor a hatvanas évek végén, éppen a tikverőzés napján járt valamilyen piszlicsáré ügyben Mohán intézkedni, ám nem helybéli volt, ezért a legények nem ismerték fel a fontos embert, és azonmód bekormozták az arcát. A hatalom azonban nem ismeri a tréfát, és csak ritkán van humoros kedvében. Az elvtárs megsértődött, és úgy döntött, betiltatja a rendezvényt: attól kezdve többé ne legyen Mohán tikverőzés. Talán ha rajta múlik, Szibériában köt ki az összes magyar néprajzos, mindenki, akibe szorult a hagyományokból, vesszen a múlt, éljen a nemzetköziség, hordjunk vörös nyakkendőt. Ám a mohaiak nem adták fel, megkeresték a néprajzosok atyját, Pesovár Ferencet, ne hagyja elveszni a tikverőzést. Nem tudni, hogyan csinálta, de segített.