Tények és tévhitek a csap körül, a víz világnapján

Zsebők Lajos, a Fejérvíz Zrt. kommunikációs vezetője négy hatalmas műanyag palackhalommal érkezik az új civil ponthoz a plazában.
- Tegnap este ragasztgattam össze, 365 palack. Modellezni akartam, hány üres palackot termel egy átlag magyar évente azzal, hogy nem csapvizet iszik.
Vízügyben két dologról kell beszélnünk: mennyiségről és minőségről. Ami előbbit illeti, hatalmas tévhit - mondja -, hogy mélyrétegekben korlátlanul rendelkezésre áll a víz. A parlament által tavaly elfogadott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia szerint két fokos éves átlaghőmérséklet esetén dunántúliként talán még nem lennénk bajban, de ez a félmondat is csalóka...

Az ENSZ 1993-ban nevezte ki március 22-ét a víz világnapjává. Azóta számos nemzetközi és hazai rendezvényt tartottak e napon. A hétköznapok emberének mindez ugyanolyan természetes már, mint az, hogy a megnyitott csapból mindig ugyanúgy folyik a víz. Azt érezzük, hogy pazarlunk, talán pironkodunk is miatta, pedig egyre kevesebb vizet használunk.

Amíg 1986-ban a legmelegebb nyári napokon napi 63 ezer köbméter vizet szolgáltatott a Fejérvíz Székesfehérváron, addig ez a szám mára 28 ezer köbméterre apadt. Nem csak a közületi, a lakossági  vízfogyasztás is csökkent. Érdekes, hogy a mindennapokban mégis sokfelé tapasztalunk pazarlást, akár a legnagyobb kánikulában kocsit mosó szomszéd, akár az otthoni csövön esett egy milliméteres lyukacskán elcsordogáló havi 46 köbméter formájában.
És akkor a vízminőség kérdését még nem is érintettük.
- A fehérvári társasházakban a vízminőségi panaszok 80 százaléka az úgynevezett strangokban, a függőleges vízelosztó rendszerekben pangó víz miatt van  - mondja Zsebők Lajos.  Természetesen vannak a megyében települések, ahol a szolgáltató nem tud jó minőségű vizet adni. Fejérben összesen nyolc települést, Aba, Káloz és Csősz ammóniumproblémájának megoldása után most mintegy 6350 embert érint ez. Sajnos van, ahol az Európai Unió által előírt vízminőség-javító program még el sem kezdődött. Sokszor hivatkoznak a klórra, de nem az a legfőbb gond. Az összes mintavételünk, vizsgálatunk szerint az ivóvízben a határérték szerinti 50 milligramm per liternek a tizedét sem éri el a jelenlévő klór.
Visszatérve a mennyiségre: az igencsak küszöbön álló tavaszi mezőgazdasági munkák miatt a gazdákat ez a téma most igencsak foglalkoztatja.
- Ez évben napjainkig kevesebb csapadék esett, mint az előző év hasonló időszakában - mondja Turcsányi Sándor, a Fejér megyei Agrárkamara titkára. - A szántóföldi növényeket termelőknek már a tavaszi vetés idején sok nehézséggel kell szembenézniük. Bár a tavalyi, duplán adagolt csapadék után az  idén sokkal kevesebb az utánpótlás, még így is több helyen szenvednek a gazdák a belvíztől. Ha el is tűnnnek ezek az összefüggő víztakarók, az átázott földeket akkor is késve és nehezen művelhetik.

Ezekben a hetekben, hónapokban különös és nemegyszer szomorú aktualitást kapott a víz és az ember kapcsolata. Családok élete, biztosnak tűnő egzisztenciája ment tönkre löszpartcsúszások miatt. A víz nem csak a csapban, a löszben is ott van. A Dunaújvárosi Partvédelmi Vállalat igazgatójával és gépészeti vezetőjével az úgynevezett kettes számú kútházban vagyunk a Duna soron.  Az 1970-es évek elején épült csáposkút teljes mélysége eléri a 60 métert, s bár most harmincnyolc méternél egy fedlappal le van zárva, mégis beleszédülünk a látványba, amelyet a lentről zubogó víz hangja is erősít:
- Csak ez az egyetlen kút naponta mintegy ötszáz köbméter vizet gyűjt össze a löszpart Barátság városrész körüli területeiről. A vízáramlás akkora, hogy a szivattyúknak a nap huszonnégy órájában dolgozniuk kell - meséli Tóth József gépészeti vezető. - A kivett vízmennyiséget folyamatosan mérőórákkal ellenőrizzük, és laboratóriumi vizsgálatoknak is alávetjük, hogy nem került-e a talajba bármilyen, az emberi egészségre veszélyes szennyeződés.

Dunaújvárosban rendre felmerül, hogy a löszpartból kitermelt vizet miért nem hasznosítja a város  akár ivóvízként is. Ez tegnap ismét felvetődött a kihelyezett bizottsági ülésen. A partvédelmi vállalat szakemberei elmondták: néhány éve bevizsgáltatták a vizet, hogy alkalmas-e emberi fogyasztásra. Kiderült, hogy nem, de nyáron például a városi parkok, utak locsolására tökéletesen megfelel. Emellett szó volt arról is, hogy a tekintélyes mennyiségű vizet a szabadstrandba vezetnék be, így pótolva az esetleges vízveszteséget. Erről a tervéről továbbra sem mondott le az önkormányzat. Hozzátesszük, maga a növényzet is a partfal védelmét szolgálja Dunaújvárosban:
 - Hatvan hektár gyepesített területünk, negyven hektárnyi cserjénk, és ötvennégy hektár erdőművelés alatt álló területünk van. A növények egyrészt azzal vannak hasznunkra, hogy gyökérzetükkel megkötik a talajt. Másrészt pedig a felszín felett elpárologtatják a megkötött vizet. A munkánk hatékonyságát a talajvízszint-mérő kutakkal tudjuk ellenőrizni. A partban lévő vízmagasság mutatja, hogy kellő hatásfokkal működik-e a védekezés - hangsúlyozza Tóth Ferenc, a vállalat igazgatója.
A védekezésre pedig szükség van, mert ma is több száz épület, köztük  társasházak, továbbá számos közintézmény esik bele a veszélyeztetett zónába:
- Miután 1964-65-ben a dunaújvárosi löszpart egy tekintélyes része belecsúszott a Dunába, két zónát jelöltek ki. Az első a magaspart élétől százötven méteres sávban helyezkedik el, itt teljes építési tilalmat rendeltek el. A parttól háromszáz méteres távolságban pedig továbbra is részleges korlátozás  van érvényben. Ez annyit tesz, hogy az építési engedély kiadásához előzetes geológiai szakvélemény szükséges - mondja Szabó Imre főépítész, aki  tegnap szintén részt vett a  bizottsági ülésen.
Azon a bizonyos hajnalon, 1964. február 29-én az elpattanó villanyvezetékek hangjára riadtak fel a löszpartcsúszás feletti részen lévő barakkokban élő munkások. A vasmű vízellátásáért felelős I-es számú szivattyútelep harmincöt métert csúszott be a Dunába, miközben tizenkét fokkal elfordult a függőleges tengelye körül. 1965-ben pedig a Barátság városrészi szakaszon alakult ki kritikus helyzet.  A partvédelmi vállalatnál ma, a víz világnapján is azért dolgoznak majd, hogy  hasonló  katasztrófák többet  ne fordulhassanak elő.

Perek a csóri tó miatt

A sokévi átlaghoz (650 mm) képest tavaly 997 mm csapadék hullott le Fejér megyében, jórészt az év első részében. Ennek és más okoknak is tulajdoníthatóan Csór és Sárszentmihály között új földrajzi képződmény jött létre, egy, a Velencei-tó nagyságával szinte megegyező, összefüggő vízterület. Rengeteg kárt okozott: apró- és nagyvadak, haszonállatok temetőjévé vált, termőterületek hektárjait tette tönkre. Segítséget az emberek nemigen kaptak  a csóri önkormányzat máig hivatalos választ sem, hogy mikor oldódik meg a probléma, mondja Csete Krisztián polgármester. Két kártérítési perről tudnak, amelyeket érintett magángazdálkodók indítottak, még folynak az eljárások. De gond idén is lesz: a tóból megint kikelnek a szúnyogok...