Nehéz búcsú Sipos Józseftől

Címkék#fehérvár tévé #sipos józsef #médiacentrum

Alföldi, dévaványai ifjú volt, de Fejér megyében lelt igazán otthonra Sipos József, akit Sárosdon a tisztelet jeleként csak Tanár úrnak becéztek. Mert nagyon sokan szerették, miként Sárbogárdon, Székesfehérváron, és szerte az országban. Testnevelő tanárként kötött ki a szerkesztőségünkben, s hosszú évtizedekig volt a kollégánk, a sportrovat vezetője. Imádta a sportot, a csapatokat, főleg a labdarúgást és a kézilabdát, és megadatott neki az élettől, hogy számtalan nagyszerű sikerről tudósítson. Sajnos Tanár úr, a jó barát immár végleg elbúcsúzott tőlünk.

Fejér Megyei Hírlap

Az embert mindig szíven üti, ha egy közvetlen hozzátartozója, ismerőse, kollégája, vagy barátja távozik el a környezetéből. Mint pénteken 61 éves korában Sipos Józsi, akinek még számtalan megvalósításra váró terve volt az életben, pedig már eddig is sokat és maradandót alkotott. Mint a fehérvári Lecsófesztivál, amely emberek tízezreit vonzotta a belvárosba, s amely a Sipos névvel örökké összefonódott. Még újságíróként dolgozott, amikor az 1990-es években létrehozta saját televízióját, a Sport TV Fejért, mert a képernyő, a kamera világa is izgatta. Megtanulta, értett is hozzá, s nyilván ennek is köszönhetően, később hosszú évekig a fehérvári városi televízió ügyvezetője is volt. De a sporttal soha nem szakított, a szakmai berken belül is magas posztot töltött be: a sportújságírók szövetségének az alelnöke, s a Magyar Olimpiai Bizottság tagja volt.
Másfél éve, hogy a gyilkos kór váratlanul megtámadta a szervezetét. Nehezen fogadta el a szigorú tényt, de egyértelműen optimista volt. Akkor azt mondta Józsi: "Sokkal nehezebb harcot is megvívtam már az életemben, és sikerrel jártam, most is így lesz ez majd..."
Küzdött, keményen küzdött a szervezete, s már-már úgy tűnt, hogy Józsi beváltja az ígéretét, visszatér közénk, a családja, az imádott unokái, ismerősei, egykori kollégái és barátai közé. Hogy aztán ott, a maga építette kemence mellett koccintsunk az egészségére. Miért, miért mennek el mindig a jó emberek, mint most Sipos József...