Álomautó: Cadillac 1957-ből, automata váltóval

Gyermekkorában Bognár Renátó is arról álmodozott, hogy egyszer vesz egy Cadillacet. Osztálytársai csak mosolyogtak, nem hittek neki. A székesfehérvári fiatalember ma már elmondhatja: "Igen, sikerült!" Családi házuk udvarában ugyanis ott áll a Cadillac DeVille.
- Egy Skoda Octavia Super volt az első veterán autóm, de mindig egy Cadillacre vágytam. Amikor családom látta, milyen aprólékosan újítgatom a Skodát, sejtették, szándékom komoly. Az elkészült járgányt persze mindannyian kipróbálták, s attól a perctől nem volt kérdés, mindannyian a veterán autók szerelmesei lettünk. A felújítási munkálatokban akkor is, most is segített édesapám. Egyikőnk sem autószerelő vagy karosszérialakatos, mégis magunk szerelgettünk. Sokan nem, vagy csak nagyon drágán dolgoznak, így maradt az önálló munka. Miután elkészült a  Skoda, intenzívebben fogtam a nekem szánt Cadillac keresésébe. Végül az Egyesült Államokban, Pennsylvaniában bukkantam rá erre a darabra - mutatott Bognár Renátó a már elkészült, fekete-fehér színben pompázó hatalmas, fecskefarkú járműre. Persze -  tette hozzá - csak képzeletben és az internet segítségével járt az Államokban, egy aukciós oldalon talált rá az autóra.  Amit talán informatikus szakmája, s angol nyelvtudása is segített.  Végül egy konténerszállító hajón érkezett az autó Európába, majd Magyarországra. Kisebb sérülésekkel megúszta az utat az autó, így akadt  felújítási munka számunkra - mondta a fiatalember.

Elárulta, az 1957-es évjáratú Cadillac DeVille-jének előző tulajdonosával is megismerkedett az interneten, azóta is tartják a kapcsolatot. A sors furcsa fintora, hogy az autó előző, amerikai tulajdonosa 1989-ben épp az esküvőjére vette a járművet. -  Az autó majd egy éve készül, s első hazai útja is  épp egy esküvő volt, egy barátunk kért meg arra, hogy esküvőjét a Cadillac-kel tegyük emlékezetesebbé. Sikerült is, de ezt rengeteg munka előzte meg. Az autó ugyanis az Egyesült Államokban közel tíz évig állt, s a belseje teljesen lepusztult, a hátsó ülés mögött például egy egércsalád lakott.
Az 1957-es Cadillac felújítása során az autó új fényezést kapott. Eredetileg a karosszéria egésze fekete volt, Renátó azonban a tetejét fehérre fényeztette. A jármű X alvázra épült, amitől később a Cadillac visszatért a hagyományos alvázra. Összsúlya 2400 kilogramm, a sebességet pedig mérföldben méri. A jármű gumijai fehér falúak, még az eredeti diagonálok. Tulajdonosa megjegyezte, a futómű javítása  hátra van, a hatezer köbcentis benzines autó összetartása nem az igazi, különösen esőben nehéz emiatt vezetni. Dobfékei megbízhatóak. Persze a vezetést segíti a szervokormány, a kényelmet fokozza a fehér bőr és a fekete mintás plüsskárpit kombinációja. Ülései elektromosan állíthatóak úgy, mint négy ablaka. Különlegessé teszi az autót, hogy ha első és hátsó ablakait leengedjük, nem találjuk a B oszlopot. A váltója autómata, négy fokozatú,  városban hármat enged, lámpája pedig fényérzékelős, magától kapcsolódik sötétedéskor.

Bognár Renátó megjegyezte,  az autóban a műszaki megoldások egyszerűek, annak ellenére, hogy  1957-ben olyan luxust nyújtottak, amelyet sok mai autóban sem találunk. Ugyanakkor a Cadillac fiatalabb, 1960 után gyártott modelljeiben a klíma, sőt, a kétoldali klíma is a felszereltség része volt, ahogy a légrugó is. Belsejében az eredetihez hűen újrakrómozott fogantyúk és persze a felújított gyári rádió szól. Renátó megjegyezte, a tükrön lógó Elvis-figura pedig nem csak a dizájn része, ebben a kocsiban kizárólag rock and roll szól!