A csontkamra titkairól

Az emberek azonban mégiscsak kíváncsiak az elmúlt ezer évre, éppen ez lehetett az oka annak, hogy a csak különleges alkalmakkor megnyíló csontházat szép számmal keresték fel nemzeti ünnepünkön: sokan szerettek volna választ kapni  arra, mi rejtezik ebben a föld alatti osszáriumban.
 
Nos, mielőtt még leereszkednénk a történelmi csontok közé, elöljáróban annyit leszögezhetünk, hogy a Szent István által építtetett királyi bazilika nem csak a királyoknak és királynéknak szolgált temetkezési helyül, az ország előkelői közül többen az uralkodó különleges kegyéből megkapták annak a lehetőségét, hogy itt találják meg végső nyugalmukat. De visszatérve a királyainkra: Szent Istvánon, no meg persze fián, Szent Imrén kívül a többi között Könyves Kálmán, II. Géza, III. Béla, majd Károly Róbert, Nagy Lajos, Habsburg Albert és Hunyadi Mátyás és legvégül Szapolyai János  temetési ceremóniáját is itt tartották, az ő testüket biztosan Székesfehérváron helyezték örök nyugalomra.
 
Ereszkedjünk tovább hát abba az osszáriumba, magyarul csontházba, ahol jelenleg 216 ládában közel ezer történelmi csontmaradványt őriznek. A szakemberek szerint ezeknek a csontoknak a túlnyomó része valamilyen magasrangú személyé lehet, akiket a Bazilikában vagy annak környezetében temettek el az évszázadok folyamán. A régészek szerint e maradványok között három királyunk csontjait lenne érdemes keresni: Nagy Lajosét, Károly Róbertét és Habsburg Albertét. A DNS-minták kinyerése, összehasonlítása és az azonosítás azonban - különösen amiatt, hogy a többszáz éves csontokban nem is biztos, hogy van használható DNS-minta - töméntelen összegeket emésztene fel, így gyakorlatilag immár tényleg a végső nyughelyükre találtak a 2000-ben átadott,  légkondícionált, állandó hőmérsékletet tartó osszáriumban.
 
A  maradványok azonban nem élvezhettek mindig ekkora nyugalmat: A királyi sírokat az első fél évezredben számtalanszor feldúlták, megbolygatták, kirabolták,  s mint Biczó Piroska régész a Romkertbe érkezők számára elmondta  a 19. századra gyakorlatilag nem maradt olyan sírgödör, amelyről biztonsággal meg lehetett volna mondani, ki nyugszik benne. Sértetlen állapotban csak III. Béla és felesége, Antiochiai Anna vörös márvány koporsóban nyugvó földi maradványai kerültek elő 1848-ban, egy csatorna felújítása közben. (Ezeket a koporsókat és a gyönyörűen megmunkált fedelüet ugyancsak Fehérváron, a bazilika altemplomában őrzik, s ugyancsak különleges alkalmakkor nézhetőek meg.)

III. Béla sírjának megtalálását követően éledt fel igazán a kíváncsiság a középkori leletek iránt, Henszlmann Imre 1862 és 1882 között három ásatást is végzett a koronázótemplom területén. Az ásatás később, 1936-37-ben Lux Kálmán vezetésével folyt. Ezekben az időkben számos csontmaradványt találtak a régészek, de hogy kinek a maradványait, azt nem sikerült kideríteni. Ráadásul a csontok egy közös kriptába kerültek a romkert területén, amit 1984. június 18-án szakértő bizottság nyitott fel: A látvány döbbenetes volt: királyi tömegsír, szennyvízben álló, összekevert csontokkal - olvasható Buzinkay Géza áttekintésében. Nem véletlen tehát, hogy ugyanezen a helyen 2000-re megépítették a talajvíztől leszigetelt, állandó páratartalmat biztosító méltó osszáriumot.
 
A romkerti séta során Biczó Piroska régész igen érdekes dolgot is elárult Szent István szarkofágjáról: a római korban készült szarkofágba valószínűleg csak később kerülhetett első királyunk földi maradványa, hiszen a Kralovánszky Alán által 1970-ben megtalált, Istvánénak tulajdonított sír jóval a templom járószintje alatt van, ide egyrészt csak nagyon nehezen fért volna be a díszes szarkofág, másrészt a templomba érkezők nem is látták volna azt. Feltehetően később, amikor István számára oltárt építettek, alakították ki egyfajta ereklyesírként a szarkofágot.