A szabadság ágyúja

Még be sem lépünk  a házba, máris földbe gyökerezik a lábunk. Az udvaron ugyanis egy méregzöldre festett ágyú csöve mered az érkezőre. A lövegpajzson Kossuth-címer: egészen olyan, mint amilyet az 1956 idején forgatott korabeli filmeken lehetett látni. Amilyeneket a zsákmányolt, vagy a nép mellé átállt harckocsik páncéljára festettek a szabadságharcosok. Lehet, hogy ez igaz? Valóban harcolhatott ez az ágyú a forradalomban?
Nézzük először, mit tudhatunk magáról az ágyúról, Fülöp Attila legújabb szerzeményéről.  Nos, tehát: a ZISZ2 típusú szovjet páncéltörő ágyút a Grisin vezette  92-es  számú tervezőiroda fejlesztette ki még 1943 júniusában, tehát bőven második világháborús  a jószág. Az új löveg jellemzője az volt, hogy   egy  1941-es változat csövét és helyretoló-hátrasikló berendezését egy másik ágyú hordozó részébe építették be. A korábbi típustól abban különbözött, hogy a csöve hosszabb lett, de nem került rá csőszájfék. Az eredeti változatot  a felső részénél lehajtható, egyenes lövegpajzzsal gyártották. A háború után készült páncéltörő lövegeket már hullámos tetejű, új lövegpajzzsal látták el, hogy az éjszakai irányzóberendezés felszereléséhez helyet biztosítsanak. 

- Az éjszakai célzóberendezést a németek találták ki, s úgy tudom, használták is a Bodajk környéki harcokban -  világosít fel  Fülöp Attila. A szakértő felhívja a figyelmemet arra:   az ágyú képes volt csövét lefelé (!) fordítani, ez pedig ideális fegyverré tette az utcai harcokban, így Budapesten is. Tömege ezerkétszáz kilogramm, percenként öt-hat lövésre  képes, s öt kezelő kell a működtetéséhez. Mindenfelé eljutott, ahol vásárolták az orosz haditechnikát, így lőttek vele Albániában, Kínában, Koreába, de még az egykori  Zairéban is.
- Ezt  a példányt  orosz engedély  alapján 1953-ban gyártották a csepeli Rákosi Mátyás Művekben - veregeti meg a lövegpajzsot Fülöp Attila.  -  Nem részletezem, miként sikerült egy ilyen különlegességgel gyarapítanom a gyűjteményemet, legyen elég annyi: évtizedekig a tatai katonai bázison volt bezárva.
Megkérdem, honnan gondolja, hogy harcolhattak ezzel a példánnyal 1956-ban.
- M-zárolt ellenforradalmi anyag:  ez a mondat szerepel az ágyú  hivatalos papírján. Ez pedig bizonyíték.  
Nos, ha így van  márpedig erre van a legtöbb esély , akkor valóban nagy értéket  jelent a Fülöp-féle gyűjteménynek,  Bodajknak és a megyének. De hogyan lehetne többet megtudni erről az ágyúról? Egy ilyen fegyvert ott használhattak, ahol a legforróbb volt a helyzet, azaz például a budapesti Corvin-közben. A főparancsnok, Pongrátz Gergely már meghalt, tehát őt nem tudom megkérdezi. De ott harcolt vele   a kalandos életű Cey-Bert Róbert Gyula író-tanárember is. Neki tudnia kell róla, ha volt velük egy vagy több ilyen szörnyeteg. 
- Igen, két ilyen ágyúnk volt - emlékezik  izgalommal a hangjában Cey-Bert Róbert Gyula. - Az egyik a Corvin Mozi előtt állt és a József  körút felé nézett, a másik pedig az Üllői út felé volt irányozva. Az egyik ágyú kezelőjének a nevét tudom, Mesz Jánosnak, alias Falábú Jancsinak hívták.
Falábú Jancsi értett a páncéltörő fegyverekhez, hiszen második világháborús veteránként csatlakozott a szabadságharcosokhoz. A fiatalabbak, így Cey-Berték is  felnéztek rá és harcedzett társaira.  
- Volt egy hét, amikor azt hittük, győztünk  idézi fel a vérzivataros napokat Cey-Bert tanár úr, aki gimnazistaként fogott fegyvert  1956-ban.  Az oroszok bejelentették, kivonulnak az országból, s néhány napig  viszonylagos csönd volt az utcákon.  Mi nem tudtuk, de akkor már özönlöttek befelé az orosz tankoszlopok. Aztán november  ötödikén oda csaptak le, ahol korábban a legnagyobb ellenállást tapasztalták: az egyik célpontjuk  mi  lettünk a Corvin-közben. Falábú Jancsi a  támadáskor halt meg. A két   ágyút korábban az oroszoktól zsákmányoltuk egy váratlan rajtaütés során, a lövegek teherautók mögé voltak kötve.  
Cey-Bert Róbert Gyula azt mondja, sok orosz tankot kilőttek azzal a két ágyúval.
- Először a lánctalpakra céloztak a társaim, s amikor már mozgásképtelen volt a tank, megszórtuk benzines palackokkal. Az első palackok nem égtek, az volt a cél, hogy elborítsunk  mindent  benzinnel. Amikor már mindenfelé folyt rajtuk és a motorba a benzin, akkor repült az égő kanócos palack. A vége ennek általában az lett, hogy a robbanás még a lövegtornyát is ledobta a páncélosnak. 
 November 7-én, 8-án már mindenfelé halottak hevertek, és  nem volt értelme a további ellenállásnak  a legendás  Corvin-közben sem.  Az ott harcoló túlélők menekültek. A megtorlás elkezdődött, a fegyvereket összegyűjtötték: így került raktárba az ágyú is.
Amely már nem  ellenforradalmi anyag.  Emlékmű.