Arany-síppal könnyű

Arany Tamás többé  nem vezet bajnoki találkozókat - bár életkorát tekintve lett volna lehetősége erre -, most már  ellenőrként segíti a kollégákat. Korábban játékospárti volt, jelenleg  a sporikat segíti. Éppen a Csákvár-Bp. Honvéd MK-meccsen találkoztunk, ahol ellenőrként dolgozott. Jó volt látni, hallani, ahogy a találkozó bíráját a lelátóról dícsérte, buzdította. Érezhető volt, civilben is együtt él a játékkal, mozdul a lába a labda után, keze pedig képzeletben a síp után kotorász. Apropó, síp! Tamás különösen büszke a 150 darabból álló gyűjteményére. Hiába, mindenkinek megvan a maga hobbija, gyűjtőszenvedélye. Van, akinek a bélyeg, a match box, vagy az üvegek, Tamásnak a sípok keresgélése, vásárlása képezte  a mániáját.
-  Mikor hajdan elkezdtem a játékvezetést, mindössze egyetlen,  ehhez  a tevékenységhez való eszközöm volt csupán, azt is egy bíró társamtól kaptam. Fémből volt, így  a hidegben odafagyott  a számhoz, ráadásul kemény  volt, ha ráharaptam, bizony meg, megkocogtatta a fogaimat. Akkor határoztam el, beruházok  egy műanyag sípra. Nagy nehézségek árán sikerült beszerezni egyet Ausztriából. Annyira megtetszett ez a játékszer, munkaeszköz, hogy elhatároztam, amerre járok itthon, vagy a világban, sípokat fogok vásárolni. Igaz, abban az időben még sokkal kisebb volt  a választék. Minden újdonságra vevő voltam, ha láttam egy addig még nem ismert eszközt, rögtön felmértem a pénztárcámban rejlő  lehetőségeket...  Előfordult, hogy bementem az áruház  próbafülkéjébe, és amikor mindent rendben találtam, csak akkor vettem meg. Az eladók kissé furcsán néztek rám, gondolhatták, elgurult a gyógyszere ennek a fazonnak. Volt már kiállításom is, na nem a meccseken, mert ott nem nagyon állítottam ki játékosokat... Elterjedt mi a mániám,  sok sípot ajándékba kaptam, így jött össze a jelentős mennyiségű hangszer.

-  A kiállításon az emberek ezeket fújhatták?

- Azt azért nem! Magaménak tudhattam már 200 sípot, csakhogy némelyik másnak is megtetszett, így azok már nem kerültek haza. De előfordult, hogy varázssípként adtam a gyerekeknek egy-egy eszközt azzal: fújják meg a dolgozat írása előtt, és jól fog sikerülni az írásművük.

-  Hány NB I-es meccse volt?

- Összesen 185 találkozót vezettem, mellette 76 alkalommal partjeleztem.
 
- Akkor több mérkőzés, mint síp...

- Sőt, még annál is több! Volt egy kedvenc sípom, amellyel több, mint 100 meccset csicseregtem végig. Egy alkalommal fehérvári kosárlabda meccsen hallottam egy nagyon éles hangú szerszámot, odamentem a sporikhoz, és kértem hadd nézhessem meg. Addig csak a golyós sípokat ismertem, beszereztem, végül ez lett a kedvenc.
 
- Hány síp maradt ki a pályafutásából...?

- Eddig amit láttam megvettem, vagy beszereztem. A mai meccsen is olyan sípot láttam, amilyet még nem, adott a cél, ilyen is kell nekem. Elégedett voltam a játékvezetői pályámmal, vidéki gyerekként 15 évig vezethettem az élvonalban bajnoki csatákat. A nemzetközi összecsapások kimaradtak, csak partjelzőként, vagy tartalék játékvezetőként jutottam ki.

- Ellenőrként, ha levegőt vesz, hiányzik a végén a síp?

- Igen, de ebben a pozícióban lényegesen másabb a dolgom. Nem felejtettek el, sokszor hívnak bíróként is különböző hírverő meccsekre, ünnepi sporteseményekre. Nem panaszkodhatok amiatt, hogy unatkozom. De persze az NB I légköre azért hiányzik...