Őrület! Kalapcsodák a 20. századból

Volt idő, amikor egy nő nem léphetett ki hajadonfőtt az utcára. A kalap egy hölgy  öltözékének  elengedhetetlen tartozéka volt.  Nem csak az úri dámák viseletében mutatkozott meg mindez, hiszen  a középosztálybeli iparosfeleségeknek, háziasszonyoknak is meg kellett felelniük ennek az elvárásnak. Nem hiszem, hogy a mai   hölgyek visszasírnák ezeket a  merev  szabályokat. Ám a kalapot talán érdemes volna nekik is újra felfedezni. Mert a kalap igenis öltöztet... Sőt. Minden nő találhat egyéniségéhez, arcához illő, izgalmas fejfedőt. Feltéve, ha keres. Bizonyság erre, hogy ma meginvitáltam szerkesztőségünk hölgytagjait a fehérvári múzeum Országzászló téri épületébe, a Korok és kalapok  kiállításra, és végül a kezdetben vonakodó - kalapviseléshez kevésbé szokott -,  ifjú kolléganők alig akarták abbahagyni a  fejfedők  próbálgatását. 
A tárlat rendezője, Csendes-Erdei Kata  a Fejér Megyei Múzeumok igazgatóságának restaurátora ezen cseppet sem csodálkozott, hiszen egy éve készül a bemutatóra, és közben minden  míves darab a szívéhez nőtt. Nem véletlenül ezzel a címmel indította három évvel ezelőtt  sorozatát a múzeum: "Amiért megőrülnek a nők..." A sorozat igazolta, hogy a régi mesterek míves táskái és cipellői igenis megdobogtatják a női szíveket. Most meg  kiderül: a fejfedőkért  is lehet lelkesedni.

 A tárlat a kalaptörténet egy szeletét mutatja be: 1900-tól 1950-ig követi nyomon a divatot, fotók, rajzok és természetesen a kalapok segítségével. Valóságos időutazás részesei lehetünk: hiszen a Nemzeti Múzeum, a színháztörténeti  intézet, a kereskedelmi és vendéglátóipari múzeum valamint a fehérvári múzeum kincseiből válogatva ismerhetjük  meg az egyes időszakok divatját. Az 1900-as években még malomkerék nagyságú kalapokat hordtak a hölgyek, virágokkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel gazdagon díszítve. A tárlaton feltűnő az a fekete bársonykalap, amelyen a hosszú farktollú fantáziamadár trónol. A kiállítás persze, korabeli fotókkal és a  kalapokhoz illő kiegészítőkkel (csipkegallérokkal, kesztyűkkel, legyezőkkel) azt is sejtetni képes: mit is jelentett az az elegancia, amit egy-egy fejfedő  képviselt. Persze, a főszereplő ennek ellenére ezen a tárlaton a női kalap, amelynek divatja szélsőségektől sem volt mentes: ezért  a karikaturisták is gyakran választották témául.

Az első világháború után Coco Chanel hozta divatba a fiús alakú, rövid hajú nőt, aki sportol teniszezik, úszik és a korábbinál jobban felfedi a testét. Ehhez az öltözékhez a kisebb  kalap dukált:  fejhez simuló, harang alakú fejfedőket és turbánt kezdtek viselni...   A boldog békeidőkben, a '30-as, '40-es években ismét a nőiességet hangsúlyozták: a végzet asszonya típusú nő a kalapját féloldalasan, a szemébe húzva hordta, onnan kandikált ki  félig leeresztett pillákkal. A második világháború idején pedig az  apró tokkalapok vagy széles karimájú,  lámpaformájú fejfedők őrülete jött el. A tárlat érdekessége, hogy  fotók mutatják be a különböző korszakok színésznőit valamint a neves költők híres múzsáit  - persze, kalapban. Ők afféle mintát is képviseltek a maguk korában:  láthatjuk, mit hordott Honthy Hanna, Karády Katalin,  Komlós Juci vagy éppen Boncza Berta, Dénes Zsófia, Török Sophie... A tárlókban pedig ott találjuk Szeleczky Zita színésznő fejfedőit  amelyek közül különösen csinos egy fekete fályolos, piros tokkalap...

Sajnos, az 50-es években  - legalábbis  hazánkban - búcsút inthettünk a kalapnak: aki effélét hordott,  gyanússá vált, a régi, letűnt idők majmolójává. Ám a női találékonyság mindig lenyűgöző. A tárlat bemutatja azokat az apró, hajpánthoz hasonló  banánkalapokat, amelyekkel mégis igyekezték feldobni az öltözéküket.

Ha kedvet kapunk, ne  tétovázzunk: a  kiállításon  a tükrök előtt egyik-másik kalapot  fel is próbálhatjuk. Figyelem! A  próbával egybekötött tárlatnézésre inkább  barátnőkkel menjünk. A férfiak előtt örök rejtély marad:  miért ér fülig egy nő szája attól, ha a fejére illeszt egy cuki, kék darabot, titokzatosságot  kölcsönző, apró fátyollal...