Tényleg rossz ez a gyerek? Nagy erőfeszítés kell, de kezelhető a helyzet

Rossz gyerek – még néhány évvel ezelőtt is előszeretettel sütötték rá a bélyeget azokra a gyerekekre, akik nem bírtak magukkal az órán, nem fogadtak szót otthon. Az egyetlen tanács a szülőnek az volt: nevelje meg rendesen a gyerekét, a pedagógus pedig kudarcként élte meg, ha egy renitens diákot nem tudott rávenni az együttműködésre. Azt azonban már a 60-as évek óta tudják, hogy létezik egy speciális állapot, a figyelemzavar és hiperaktivitás, amely megakadályozza a gyereket abban, hogy a társadalom szigorú elvárásainak, a szűk nevelési keretek között működő iskolarendszernek meg tudjon felelni. Az orvostudomány azonban a mai napig adós azzal, vajon mi okozhatja ezt az állapotot, amely a gyereket izgő-mozgóvá, hirtelenkedővé, érzelmileg instabillá, a többség szemében rosszcsonttá, nevelhetetlen kölyökké teszi. De vajon valóban direkt ilyen rosszak ezek a gyerekek? Erre adott választ Vámos Éva, a Fejér Megyei Önkormányzat fenntartásában működő Pedagógiai Szakszolgálatok igazgatója. Ezen a szervezeten belül működik a tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, amely megállapítja a megyében élők esetében a sajátos nevelési igényt. Ezt a bizottságot is Vámos Éva vezeti, így pontosan tudja: minden tizedik gyerek figyelemzavarral küzd Fejér megyében is.

- Ez az állapot járhat hiperaktivitással, de anélkül is - mutat rá a szakember, aki a Széna Egyesület a Családokért akadémiai előadásán világított rá a figyelemzavaros gyerekekkel kapcsolatos problémák hátterére.

- Ezek a gyerekek nem tudnak olyan jól figyelni, mint mások, s a munkamemóriájuk is rossz, ezért is bontják meg az iskolai foglalkozások rendjét, ezért nem fogadnak szót, ha bizonyos cselekvéssorra szólítjuk fel őket. Az olyan egyszerű kérés, mint, hogy öltözz fel vagy kösd be a cipőd, gondot okozhat nekik, mert képtelenek egymás utáni sorrendbe tenni a feladatokat, mozdulatokat. Összezavarodnak, ezért inkább meg sem csinálják, s máris rossznak, butának bélyegzik őket – világított rá a szakember. A figyelemzavaros gyerek nem tudja kiemelni a lényeget, ezért hatástalan esetében minden olyan kérés, amely bonyolultabb cselekvéssort kíván. A szociális képességeik is gyengék, nehezebben ismerik fel a szabályokat és mások érzelmeit.

- Nem veszi észre például, hogy a szülő, a gyerek valamilyen tette miatt kezd „beidegesedni”. Csak a feltűnő haragot érzékeli, amelynek megnyilvánulásától teljesen megdöbben, mert nem tudja, hogy mi váltotta ki – magyarázza Éva.  - De beszélgetni sem igazán tud, csak mondja a magáét arról, ami őt érdekli. Sokszor küzdenek ezek a gyerekek alvás- és evészavarral, toalett problémákkal is. Kiskorukban nem utánoznak úgy, ahogy más gyerekek, mert nem tudják kiemelni, mit kellene utánozniuk. Nem képesek a finom mozdulatokra sem, ezért tűnik úgy, hogy hirtelenkedő, elnagyolt mozdulatokat tesznek, és ezért nem „fogadnak szót” testnevelés órán sem. Mert bizonyos feladatokat nem tudnak végrehajtani – világít rá az okokra a szakember, akinek előadásán szülők is meséltek:

- Nálunk például képtelen a gyerek máshol elvégezni a dolgát, csak otthon – mondja egyikük. Máshol kizárólag akkor eszik a gyerek, ha golyóbisok kerülnek az ételre, de van olyan gyerek is, aki folyamatos lemaradásban van a többitől, mert nem képes lépést tartani az órákon.  

A figyelemzavar kezelhető – szögezi le a szakember, persze nem tagadja, hogy komoly erőfeszítéseket igényel szülőtől, pedagógustól, nevelőtől egyaránt. - Akkor hatalmasodnak el a problémák, ha hiányzik a hozzáértés. Ezért kell időben felismerni és összefogva kezelni a problémát.