Tudás, gombnyomásra? A világháló bennszülöttjei

A digitális kor újrarendezi a képességeket, és megváltoztatja az értékek egy részét. Az oktatási rendszer a változásokat alig követi, így egyre több gyerek kap diagnózist, ahelyett, hogy képességeinek megfelelő tanítást kapna. Közülük sokan kiemelkedő képességekkel rendelkeznek. Kérdés, vajon felismerjük-e?

- Digitális generációként vagy inkább degenerációként tekinthetünk a mai fiatalokra?

- A digitális generációt azok a gyerekek képviselik, akik egyetlen gombnyomással, klikkeléssel képesek sok tudást szerezni. Ezekkel a bennszülöttekkel a digitális technikák elhitetik, nincs szükség tudásra ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Ezt egy egyszerű feladattal, a gubanc játékkal szoktam megmutatni, melyből kiderül: a tudományt a hadiipar mellett az emberi lustaság viszi előre igazán. Mert amíg a felnőttek a megoldáson gondolkodnak, addig a fiatalok az interneten pillanatok alatt rátalálnak arra. De biztos, hogy ezek a gyerekek sikeresek lesznek? Szerintem azok lesznek eredményesek, akik tudják használni a digitális technikákat  de emellett írni, olvasni, szöveget érteni, számolni is tudnak.

- Az utóbbi évtizedekben szinte teljesen átalakult az élet az információs technika átütő fejlődésével.

- Jelentősen megváltozott a kulturális környezet. Az információfeldolgozást átalakítják azok az eszközök, amelyek a mindennapi életben a kommunikáció és a tudás megszerzésében a legjelentősebb szerepet játsszák. Az emberi kultúra minden jelentős változása az idegrendszer és ezáltal a képességek jelentős átalakulásával jár. Ami nem csak új, veszély is egyben. Azt is mondhatnánk, a digitális eszközök rombolják a memóriánkat. A klikkelések korában vajon hány telefonszámot tudunk fejből? De ne feledjük, a modern technikai eszközök miatt hanyatló írásbeliséget sem ünnepelték megjelenésekor. Platón és Szókratész is leírta ellenvetéseit. Az írás által - mondta Szókratész -, gyengül a memória, mert nincs szükség rá, és így nem használja az ember az emlékezetét. A fejben őrzött tudás élő, az a sajátja az embernek, a leírtak csak emlékeztetők a tudásra.

- Hazánkban úgy húsz évvel ezelőtt jelentek meg és terjedtek el a gombnyomásra működő digitális eszközök. Miként fordíthatjuk ezt hasznunkra az oktatásban?

- Az egyik legfőbb baj, hogy már az egyetemeken sem tanulnak a hallgatók, nem fejlesztik memóriájukat. Pedig nyolcéves korig például egy gyermek agya szinte mindent felszív. Korábban felolvastak a gyerekeknek szüleik, tanáraik. A verbális anyagokkal, információkkal fejlődött gondolkodásmódjuk, képzelőerejük. A mai gyermekek agya képekkel töltődik fel, a szövegértés ezért is nehezebb feladat számukra. Nem tudnak a nyelviségből képet alkotni. A pedagógusoknak hatalmas a felelősségük, hiszen fel kell venniük eme digitális bennszülöttekkel a sebességet úgy, hogy ők csupán bevándorlók. Egy kollégám például SMS-ben dolgoztatta fel diákjaival a Rómeó és Júliát. Eredményesen... Átalakultak a fiatalok készségei, s az a feladatunk, hogy megállítsuk az emlékezőképességük romlását. Mert a mai gyerekek már úgy nőnek fel, hogy minden információ rendelkezésre áll, így nem szükséges az agyukat terhelni ismeretekkel.

- Miként alakul át agyunk működése?

- A digitális korban megint változik az információfeldolgozás. A korábbi elemző, lépésről lépésre történő feldolgozás mellett egyre nagyobb szerepet kap az egészleges, téri-vizuális feldolgozás. A technikai eszközök lehetővé teszik, hogy a gyorsan, sok információt hordozó téri-vizuális ingerekre épüljön az információátadás. Ehhez alkalmazkodik az agyunk is. A fiataloknak, azaz a digitális bennszülötteknek fejlettebb a rövidtávú memóriájuk, képesek a gyorsabb döntéshozatalra, s könnyebben dolgozzák fel a változó információkat. Ezzel szemben a digitális bevándorlók módszeresebb, pontosabb információfeldolgozásra képesek. De egy hiperaktív gyerek szemével nézve nem biztos, hogy ő a gyors, a csillapíthatatlan. Lehet, hogy a mai modern korban a pedagógus a lassú. Felgyorsult a világ, s a gyerekek már ebbe születnek bele. Előfordul, hogy az iskola ingerszegény környezet a számukra, ezért unatkoznak. A gyerekek azonban fogékonyak, egyszerű labdajátékkal, hajtogatással fejleszthető logikájuk, gondolkodásmódjuk. Csak esélyt kell adni nekik!

Életpálya

Gyarmathy Éva Budapesten született, 1958-ban. 1985-ben pszichológusi végzettséget szerzett az ELTE-n. 1991-ben  Neveléslélektani szakpszichológusi diplomát kapott  az ELTE-n.  1996 Ph.D. cím a Debreceni Egyetemen. 2007: klinikai szakpszichológusi diploma Pécsi Egyetemen.
1986-1992 iskolapszichológus,  1992-től a MTA Pszichológiai Kutatóintézet tudományos munkatársa, főmunkatársa. 1992-től A Magyar Tehetséggondozó Társaság vezetőségi tagja. Tanított a  Debreceni, Szegedi  Egyetemen. Jelenleg óraadó tanár az ELTE-n, docens az Óbudai Egyetemen.