Ügyvéd, mindhalálig

A  viccet nem én találtam ki, hanem kellő és szimpatikus öniróniával  Bérces László  mesélte, aki egyetemi és főiskolai tanár, évtizedek óta egyéni védőügyvéd, régóta (el)ismert név a szakmában. Tanít, publikál, véd, elnöke a Magyar Labdarúgó Szövetség Fegyelmi Felügyelő Testületének. Ideje ma is szinte percre  be van osztva. Azt mondja, ennyi év és ügy után  nem lenne csoda, ha elfásulna valaki - azt már én teszem hozzá, hogy  rajta azonban ez nem látszik. Oktatói és védői tevékenységéért tavaly magas kitüntetést, a  Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét  vehette át. Beszélgetésünket kissé szaggatottá teszi, hogy szinte állandóan szól a telefonja.

- A honlapján az olvasható, hogy több, mint 20 éve vállal az irodája jogi ügyeket. Nekem úgy rémlik, ennél jóval korábban kezdte, és szinte mindenki ismeri Fehérváron...

- Több, mint 30 éve ügyvédkedem, és akkor még valóban ismertek minden ügyvédet. A szakma azóta jócskán vesztett presztízséből. Amikor végeztem a jogi egyetemen, az én értékrendem szerint a jogi pályán a védőügyvédek álltak a legmagasabb szinten. Más kérdés, hogy nagyon nehéz volt bekerülni ebbe a körbe. A második világháború után fokozatosan felszámolták a magánpraxist, ügyvédi munkaközösségek alakultak, meghatározták, hogy egy-egy közösségben hányan dolgozhatnak. Taggá válni kihalásos alapon, vagy úgy lehetett, ha valakit kirúgtak. Na és persze protekcióval. Nekem összeköttetésem nem volt, viszont summa cum laude végeztem az egyetemet, OTDK-t nyertem, kitűnőre államvizsgáztam. Úgy döntöttem, elmegyek a legfőbb szintig, ha kell. Nem kellett, felvettek. Ügyvédbojtár voltam Dunaújvárosban, egy évre áthelyeztek Sárbogárdra, majd Fehérvárra kerültem. Nagyon jó iskola volt. Aztán 1992-ben visszaállították a magánpraxist, alanyi jogon lehetett ügyvédkedni. Megsokszorozódott a számunk. Ez nem tett feltétlenül jót a szakmának, más kérdés, hogy a régi rendszer igazságtalan volt.

- Ön viszont jókor kezdte, nevet szerzett. Az elhivatottság vitte a pályára vagy a kecsegtető anyagi lehetőségek?

- Az elhivatottság. Tényleg az! Hogy honnan van az indíttatás, nem tudom. Tény, hogy sokszor foglalkozom azzal a filozófiai kérdéssel, van-e jogunk egyáltalán büntetni az elkövetőt, és mindig beleképzelem magam a vádlott lelkivilágába. Félreértés ne essék, tudom, hogy a társadalomnak védenie kell magát, de úgy vélem, hogy a bíráknak, ha valóban egyéniesíteni akarják az ítéletet, akkor az elkövető indíttatását, családi körülményeit, meghatározottságát figyelembe kell venniük. S úgy gondolom, nem szabadna megmosolyogni az ügyvédet, amikor a vádlott gyermekkoránál kezdi a perbeszédet. A másik ok az, hogy én mindig kételkedek. Még akkor is, ha védencem beismerő vallomást tesz. Volt egy fiatalkorú ügyfelem, aki mindent bevallott, pedig nem is ő volt a tettes. Igen ám, de ő intézkedéssel megúszta, míg a valódi, felnőtt elkövetőt hosszú évekre börtönbe zárták volna.

- Úgy tudom, a büntetőjogot kedveli igazán. A Pázmány Péter Tudományegyetemen mestertanárként mégis polgári eljárásjogot tanít.

- A polgári eljárásjogot tudnom kell, a büntetőjogot szeretem. Be is csempészem az egyetemi óráimra. Speciális kollégiumokat is tartok, és nem dicsekvésképpen mondom, de az óráim szinte azonnal megtelnek. Büntetőjogot pedig Fehérváron tanítok, a pécsi egyetem itteni jogi asszisztens képzőjében. A kitüntetést egyébként elsősorban oktatói munkámért kaptam, s persze az ügyvédi tevékenységért is. Tényleg imádok tanítani, egy órát se hagynék ki.

- Mit szól a sztárügyvéd titulushoz? Van ilyen?

- Az igazi sztárügyvédeket általában nem ismerik az emberek. Akik régóta vannak a pályán, azok tisztában vannak a belső szakmai hierarchiával. Akik sokat szerepelnek a médiában, azok önmagukat talán sztárolják, de nem biztos, hogy jót tesznek ezzel az ügynek és ügyfelüknek.

- Szereti a focit?

- Most már kevésbé, 12-13 éve nem voltam meccsen. Az viszont nagyon megtisztelő volt, hogy felkértek az MLSZ Fegyelmi Felügyelő Testülete elnökének. Ott jogászkodom, két ügyésszel. Lényegében mindenbe beleszólhatunk. Most éppen a Tippmix üggyel foglalkozunk.

- Idén 60 éves. Meddig ügyvédkedik?

- Szerintem mindhalálig...

Életpálya

Született Budapesten, 1952-ben. 1978-tól ügyvédjelölt, 1980-tól fehérvári munkaközösségi tag, 1992-től  egyéni ügyvéd.  Eddig összesen több mint 9 ezer ügye volt. 1984-től 2000-ig a megyei ügyvédi  kamara elnökségi tagja, emellett a megyei jogász szövetség titkára. Kilenc évig titkára volt a megyei választási bizottságnak, számtalan jogi, társadalmi megbízatása volt és van, 2005-től például  a kereskedelmi és iparkamara választott bírája.  Tanít a Kodolányi János Főiskolán is, főiskolai docensként. Számos  publikáció, szakmai, tudományos munka szerzője. Nős,  fia, Viktor szintén ügyvéd, emellet zenészként is ismert.