Pár egyszerű szabály megvédhet a netes átverésektől

Mindez persze csak addig untató, amíg a saját okostelefonunk, számítógépünk nem kezdi el önműködően szétküldeni a magánjellegű képeinket, lefogy a bankszámlánk, vagy egyenesen hozzáférhetetlenné válik a készülékünk. Még akkor is, ha természetesen van rajta kiváló vírusirtó, meg tűzfal.

Pár egyszerű lépéssel többnyire megelőzhetjük, hogy támadás áldozatai legyünk.

Evidens? Használjunk jó jelszavakat

Nem lehet eleget ismételni: ha túl egyszerű jelszót használunk, netán minden online fiókhoz, a számítógéphez, a Facebookhoz, a bankunkhoz ugyanazt, akkor elég egyet feltörni, minden adatunk, hozzáférésünk odavész.

Használjunk a fontos oldalakhoz jelszókezelőt. Ez olyan program, amely képes tárolni és kezelni a jelszavakat külön-külön minden egyes alkalmazáshoz, szolgáltatáshoz és weboldalhoz. Úgy kell elképzelni, mintha egy széfben tárolnánk az összes jelszót, s csakis nekünk lenne meg a saját kulcs hozzá.

Aki nem akar jelszókezelőt alkalmazni, kitalálhat rendkívül nehezen feltörhető, ám mégis megjegyezhető kódokat.

Ha szokatlan, számunkra könnyen észben tartható, ám másoknak – pláne angolul – roppant nehezen feltörhető szóösszetételt találunk ki, biztonságban leszünk.

Olyan játékos – minél képtelenebb, annál jobb – megoldásról van, szó, mint például egybeírva, hogy

osztálytársamKrisztiánmacskájánaknemadomkianevét

Ezt könnyen megjegyezzük, s mégis gyakorlatilag feltörhetetlen.

Szintén hasznosak a jelszógenerátorok – például ez a magyar oldal – által gyártott, megjegyezhetetlen Uv]AGgcr3SVrmr-F* jellegű jelszavak, csak ezekhez jó memória szükséges.

Unalmas? Mégis kell

PC-re és okostelefonra azonnal telepítsük a legfrissebb szoftverváltozatokat.

Időnként megtörténik ugyan, hogy a gyártó kibocsát valamilyen javítást, ami aztán újabb foltozást igényel – legutóbb a Windows 10 körüli sorozatos hibák híresültek így el –, de ezeknek a kockázata hasonlíthatatlanul kisebb, mint annak, hogy a régi, elavult verziójú készülékünket feltörik.

A hackerek kedvenc kapuját jelentik ugyanis azok a nyilvánosságra került biztonsági hibák és rések, amelyeket az update-ket elhalasztó felhasználók mobilján, PC-jén tárva-nyitva találnak.

Senkinek ne adjunk meg személyes adatokat

Miként a fizikai valóságban is megtagadnánk a választ, ha egy pénztáros fizetéskor rá nem tartozó adatokat kérne, online sem szabad kiadni magunkról ilyesmit.

Ha nagyon ragaszkodik valamelyik weboldal a regisztrációnál az adataink megadásához, adjunk szándékosan téveset, három várossal arrébb található címet (kivéve persze csomagküldéshez), valamint rossz születési dátumot, nemet, foglalkozást.

Nevünk, címünk, telefonszámunk és egyéb személyesen azonosítható információink átadása ugyanis kockázatos: ezekből az identitástolvajok össze tudják állítani a „dossziénkat”, felépíthetik a személyes profilunkat, amit használhatnak.

Kik az idetitástolvajok?

Messze nem riogatásról van szó. Alapesetben például a közösségi oldalról szerzett fényképünk, könnyen kikutatható személyes adataink felhasználásával küldhetnek a nevünkben leveleket, rendelnek árucikket, beregisztrálnak olyan oldalakra, amelyeken sohasem akarunk volna szerepelni – különösen nem a saját nevünkkel.

Amit soha sem kér tőlünk a bank

A jelszavunkat a pénzintézet, állami szervezet, sőt, egyetlen korrekt online bolt sem kéri.

Ha levélbe ágyazott linket kapunk, az könnyen átverés lehet, bármennyire is hitelesnek tűnik: a weboldalakra soha sem a levél hivatkozásaira kattintva jussunk el, hanem a böngésző címsorába írjuk be kézzel (vagy válasszuk ki a Kedvencek menüpontból) a bank, intézmény, webshop pontos URL-jét.

Ha az online számlán olyan fizetést találunk, amelyikről nincs tudomásunk, telefonon azonnal tiltsuk le a bankkártyát.

Közösségi oldalon ne osszunk meg személyes adatot

Túl sokan, túl sok magáninformációt tesznek közzé a Facebookon és a többi közösségi portálon.

Sokszor elmondott tanács: e-mail-címet, lakáscímet, telefonszámot ne tegyünk közzé, s a jól sikerült utazás fotóit is csak a hazaérkezés után, mert távollétünket rosszindulatú szemek is számon tarthatják.

Lehet olyan titkunk, amit nem mindegy, milyen e-mailen küldünk el

Hétköznapi üzenetváltásra szinte bármelyik levelező megfelel.

Akadhat azonban néha olyan közlésünk, amihez a lehető legbiztonságosabb kommunikációra van szükség, és például a Google, a Facebook, vagy más szervezet figyelő szemét is el akarjuk kerülni.

Ilyenkor használjunk végponttól végpontig terjedő titkosítást alkalmazó üzenetküldőt, lehetőleg olyat, amelyiket nem hirdetésből élő óriásvállalat (Google, Facebook és társai) fejlesztett.

Az end-to-end titkosítás egyszerű módja az üzenetek kódolásának: segítségével köztünk és a végfelhasználó között senki sem olvashatja el ezek tartalmát.

Számos ilyen megoldás közül ajánljuk például az Androidra, iPhone-ra és PC-re egyaránt ingyenesen telepíthető Signal megoldását.

Állítólag a nem is annyira tréfásan az FBI rémálmaként emlegetett Signal Private Messengert használja chatre és telefonálásra Edward Snowden is – jelentsen ez a név jót vagy rosszat – a hírhedt számítógépes szakember, kiszivárogtató, volt CIA-alkalmazott.

A Signal Private Messenger gyakorlatilag lehallgathatatlanná teszi az üzeneteket, és akár csoportos csevegést is lehet folytatni általa.