Jurtába költözött az értelmiségi család

Friss levegő, szemet gyönyörködtető táj, korlátlan szabadság és felhőtlen boldogság. Pest megyéből szinte a semmi közepére költözött a Rozgics család: egy Istenmezeje külterületéhez tartozó, a falutól kijjebb eső földterületen állítottak jurtát, hogy ott mindenkitől távol, háborítatlan körülmények között tölthessék mindennapjaikat. A Nool.hu úgy döntött, felkeresi – a hazánkban furcsaságnak számító – „ház” népét.

Mint a portál arról beszámol, a családhoz vezető út nem zökkenőmentes, hiszen a falu aszfalttal borított mellékutcáját rövidesen felváltotta a mély gödrökkel tarkított földút. A természet szépsége azonban feledteti az utazás okozta bosszúságot. feledtetni velünk. A fehér színű jurta és az út menti telket egy jövőbeli kerítés vonala öleli körbe. A különleges lak háziasszonya fogadta a portál munkatársát, aki bepillantást nyerhetett egy olyan életformába, amely a mai modern, felgyorsult világunk elvárásainak szöges ellentéte.

„A terület öt és fél hektáros, ahol – terveink szerint – képesek leszünk mindent saját magunk megtermelni” – kezdte Rozgics-Kiss Anita, a jurta egyik lakója. „Bevallom, a jelenlegi, kezdeti időszakot több tényező nehezíti: egyrészt augusztusban érkezik a negyedik gyermekünk, így nem bírok sokat tenni-venni, másrészt szemet szúrtunk a helyi vadásztársaságnak, akik minden eszközzel megpróbálnak minket elzavarni innen” – mesélte.

A háromgyermekes anyuka úgy véli, több ember vágyik az ilyen és ehhez hasonló életre, mint azt gondolnánk.

„Az emberek jó része azt hiszi, hogy ezt az életmódot kizárólag vastag pénztárcával lehet megvalósítani. Mi vagyunk a példa arra, hogy csupán hozzáállás és elhatározás kérdése az egész. Múlt év novemberében számba vettük az elképzeléseinket, vagyis hogy milyen élőhelyre vágyunk tiszta szívből, majd a térképen kiszemeltük Magyarország legzöldebb tájegységeit. Az odaeső 99 településből 34 önkormányzathoz írtunk levelet, köztük Istenmezejének is, ahonnan már másnap megérkezett a biztató értesítés a helyi polgármestertől, Nagy Szú Pétertől. Gyakorlatilag ő volt az egyetlen, akitől választ kaptunk, ugyanis neki is fontos a példamutatás, illetve ő is hisz abban, hogy az embernek nincs szüksége másra, mint napfényre, földre és vízre. Istenmezeje adottságai pedig abszolút megfelelőek az öngondoskodásra” – mesélte Anita.

„Novemberben jártunk először a polgármester ajánlotta területen és rögtön szemet szúrt a rajta álló három vadászles. Ezekről akkor még nem hittük, hogy komoly probléma forrásai is lehetnek, ugyanis azokat az önkormányzat birtokára, a falu vezetőjének engedélye nélkül építették oda” – mondta Rozgics Pál, a családfő.

Van, akinek gondot okoznak

Valamelyik nap a rendőrség meglátogatott minket, mert a vadásztársaság elnöke több hatóságnál is feljelentette a családomat. A rendőrség emberei mindent rendben találtak, így hamar távoztak. A következő hétre várjuk a gyámügyet, mert állítólag nem biztosítjuk a kicsiknek a civilizált körülményeket, pedig a gyermekeknek egy jurtában is megvan mindenük. Ugyanúgy van fürdő-, játszó- és hálószobánk, illetve konyhánk, mint bármely más háztartásban. Nincs velünk semmi gond, nem miattunk aggódnak az emberek. A vadásztársaság képtelen feldolgozni, hogy a több ezer hektáros területükből a mi picike részünkkel kiharaptunk onnan egy szeletet. Az önkormányzattól teljesen legálisan béreljük a telket – közölték Rozgicsék.

„A Bugyin található házunkra szintén csekély összeget fordítottunk, mert a felújítással járó munkákat ott is megoldottuk magunk. Nagyon szép otthont teremtettünk, de a gyerekeinket – Bendegúzt (6), Rékát (4) és Borókát (2) – úgy neveltük, hogy előbb-utóbb bizony tanyára költözünk. Jelen pillanatban egy kölcsönjurtában lakunk, amit egy barátunktól kaptunk. Mindössze ötezer forintért szereztünk bele egy régi konyhaszekrényt, amiben kidobásra váró PVC darabok fogadtak. Ezek most a jurta padlójaként funkcionálnak. Először csak abban gondolkoztunk, hogy a pesti házunkat meghagyjuk biztosítéknak, de annyira megtetszett ez a környék, hogy úgy döntöttünk, maradunk. Megvásároltuk az egyik faluban lévő házat, hogy a téli időszakban is melegben legyenek a gyerekek, illetve ha majd úgy döntenek, hogy maradnak, akkor legyen a fejük felett erős tető is. Tehát az egyébként olajkályhával ellátott jurtában csak hét-tíz napot vagyunk egybefüggően, aztán – egyelőre, amíg nincs kész az istenmezejei ház – hazajárunk Bugyira” – magyarázták.

S hogy miért döntöttek úgy, hogy felhagynak addigi életükkel? Nos, a válasz sokak számára nem lesz meglepő.

„Azt látom, hogy ma már az emberek semmiért nem vállalnak felelősséget. Három éves korukban beadják a gyermekeiket az óvodába, és gyakorlatilag kiadják a nevelést a kezükből. Megkeresik a pénzt, amelyből kifizetik a közműveket, de azzal nem foglalkoznak, hogy a csatornába milyen vegyszereket eresztenek, vagy hogy az általuk termelt szemét mennyi idő alatt bomlik le. Ez a mi életünkben például nyomon követhető, és a gyermekeink is ezt tanulják: minden tettüknek következménye van. Véleményem szerint az, hogy a csemetéinkből milyen embert faragunk, az kizárólag a családon múlik. Ez esetünkben még inkább kirajzolódik majd, és szerintem ezt jelenti a valódi felelősségvállalás” – fejtette ki Anita, akinek gyermekei családban, magántanulói státuszban fognak tanulni.

A család nagyon ritkán jár vásárolni és szeretnék, ha minél előbb elérkezne az az idő, amikor már egyáltalán nem lesz erre szükség. Az anyuka specialitása a zakuszka – zöldségek ledarált keveréke –, amelyet Erdélyben tanult meg elkészíteni, és nem mellesleg a gyermekei imádják.

„Amikor még Bugyin éltünk, írtam egy 14 dologból álló listát, és kizárólag ezeket szereztük be a boltból. Azóta az élelmiszerek listáját még jobban leszűkítettem. Cukrot, fehér lisztet például nem fogyasztunk, viszont minden, a földünkön megtermett, az emberi szervezetre jótékony hatással bíró zöldséget, gyümölcsöt igen. A házi ecetet megtanultam elkészíteni, ezen felül gyorsan nő az olajtökünk is. Húst egyáltalán nem eszünk, amely nagy könnyebbséget jelent az életvitelünket tekintve” – részletezte.

„A faluban lévő forrásvizet használjuk főzésre, mosogatásra, fürdésre, valamint innivalóként. A vegyszermentes fürdővizünkkel (a szappannal is úgy vagyunk: csak ha muszáj) pedig a palántáinkat locsoljuk, így a napi 53 liternyi elhasznált folyadékból nem vész kárba egy csepp sem – ecsetelte az anyuka.

Mint mondta: minden év októberében szappant főz, és az eladott összegből veszik meg a gyerekek karácsonyi ajándékát.

”A három aprósághoz hamarosan megérkezik Buda Nemere, a négy gyerkőc számára pedig ezzel az életformával megadatik majd az, hogy a világ felfedezését a természetben kezdjék el. Reményeink szerint így jobban megtanulják, hogy az életben mi a valódi érték„ – zárták gondolataikat a szülők.

A borítóképen a Rozgics család látható. Forrás: Nool.hu