Kincsekkel teli hajóroncsokra bukkantak a tenger mélyén (képek)

Az Izraeli Régészeti Hatóság, az IAA tájékoztatása szerint kincsekkel teli hajóroncsokat találtak Izrael középső részén, Cézárea egykori kikötőjének közelében a tenger mélyén.

A Régészeti Hatóság a Tel-Avivtól északra, Cézárea területén végzett tengeri feltáráson 2 ősi hajóroncs kincseit hozta a felszínre, köztük több száz érmét, díszes, ritka drágakövekkel ékesített arany- és ezüstgyűrűket, sasfigurát, harangokat és hajóalkatrészeket.

Az IAA tengeri-régész osztályának kutatói szerint a leletek 2 hajó történetét mesélik el. A hajók különböző korokban vesztek a tengerbe utasaikkal együtt, valószínűleg akkor, amikor megpróbáltak lehorgonyozni.

Az elmúlt hónapokban végzett feltárás alapján az egyik hajó az ókori római korban, mintegy 1700 évvel ezelőtt, a másik pedig a mameluk-korban, mintegy 600 évvel ezelőtt szenvedhetett hajótörést. A roncsokat és az elsüllyedt rakományokat 4 méter mélységben, több tucat méteres körzetben, szétszórva találták meg a tenger fenekén.

A maradványok alapján vihar közeledte miatt próbálhattak lehorgonyozni távol a kikötőtől, noha a tengerészek tudták, hogy katasztrófával fenyeget a kikötés a kiépített és rendezett rév helyett a viszonylag sekély vízben.

Mintegy 560 érmét találtak, amely a középkorban elsüllyedt mameluk-kori, vagyis 1250 és 1517 közötti hajóról származik. A több mint ezer évvel korábban odaveszett másik hajón több száz ókori ezüst- és bronzérmét leltek. A roncsok között továbbá római uralmat jelképező kicsiny, sas alakú bronz figurára, római vígjátékokból ismerős álarcos pantomimszínész alakra, kerámiaedényekre és gonosz szellemek elűzését szolgáló, bronzból készült harangokra bukkantak.

Emellett számos fém hajóalkatrészt fedeztek fel, több tucat nagy bronzszöget, víz kiszivattyúzásához szükséges ólomcsöveket, valamint egy törött, vasból készült nagy horgonyt, amely a szakemberek szerint az egykori vihar hatalmas erejét jelzi.

Az odaveszett utasok személyes tárgyai is előkerültek, többek között egy általában gyűrűben elhelyezett vörös drágakő, amelynek felső oldalába lanthoz hasonlatos, korabeli hangszer képét csiszolták. Ezt a zsidó hagyomány Dávid hegedűjének nevezi. Ezenkívül felszínre hoztak egy zöld drágakővel ékesített, nyolcszög alakú vastag aranygyűrűt is, amelybe fiatal pásztorfiú alakját vésték, aki vállán bárányt cipel.

A jó pásztort ábrázoló kép a korai keresztény művészetben Jézus szimbóluma annak a példabeszédnek a nyomán, amely Jézusról, mint az emberek könyörületes pásztoráról szól, aki pártfogolja az embert, a hívők gyülekezetét.

A tudósok úgy vélik, hogy a gyűrű tulajdonosa az első keresztények egyike lehetett. A leleteket Cézárea város mellett tárták fel, és ennek nagy jelentősége van a keresztény hagyományban, mert ezen a helyen alakult ki az egyik legkorábbi keresztény központ.