Szív alakú, ősi oázist fedeztek fel az űrből (fotó)

A Faiyum Oasis néven ismert szív alakú képződmény valójában egy széles vizes élőhely a sivatagban, amely több mint 1200 négyzetkilométerre terjed ki, tehát körülbelül másfélszer akkora, mint New York öt városrésze. Noha az oázis ma már közel sem olyan népes, mint a „Nagy Alma", a NASA szerint

nagyjából 8000 évig éltek ott emberek, az ókori történelem egyik legambiciózusabb mérnöki bravúrjainak színtere lehetett.

Az oázist a közeli Nílus folyó természetes csatornája, az úgynevezett Bahr Yussef táplálta, amely egykor a Moeris-tónak nevezett csillogó tó volt.

A tó létezése a Nílus felől érkező szezonális áradásoktól függött

– mondták a University College London (UCL) földrajzi tanszékének kutatói a LiveScience online tudományos portálnak. – Amikor a Nílus vize túl alacsony volt, akkor az ókori Egyiptom uralkodói néha merész intézkedéseket hoztak: a bizonyítékok szerint mintegy 4000 évvel ezelőtt a fáraók úgy kezelték a különösen súlyos vízhiányt, hogy megnövelték a Bahr Yussef szintjét, hogy így juttassák vissza a vizet a régióba.

Az UCL honlapja szerint „ez volt az egyik legkorábbi, nagyszabású, nemzeti hidrológiai projekt a világon".

A szakemberek ezért úgy vélik, hogy a 12.dinasztia uralkodói méltán kaphatnák meg a „mérnökmesterek” képzeletbeli címet.

Ma az ősi tó a sokkal kisebb Qarun-tó néven maradt fenn. Az ókori mérnöki munkáknak köszönhetően a régi tómeder többi része termékeny oázis maradt, amely több falut, várost, farmot és gyümölcsöst lát el vízzel.

Borítókép: illusztráció