Pán Péterek: Miért jó örök gyereknek lenni?

J. M. Barrie skót író karaktere Pán Péter, egy csintalan fiú, aki soha nem nő fel, örök gyermekkorát pedig Sohaország szigetén tölti. A pszichológusok Pán Péter-szindrómának nevezték el azt a jelenséget, amikor egy felnőtt ember képtelen kiszakadni a szülői házból, és nem is törekszik arra, hogy önálló egzisztenciát építsen magának.

Az inkubátor-generáció fiataljai sokszor nem is tudatosan döntenek arról, hogy nem vállalják a „nagybetűs” terheket. A szülők felelőssége elvitathatatlan. Pán Péternek lenni kiszolgáltatott helyzet, egy kényszerpálya. Egyesek félelemből, mások lustaságból, vagy csak szimplán kényelemből nem hajlandóak felnőni, megállapodni.

Egey Tímea, pszichológiai tanácsadó, a Nemekből Igenek Klub háziasszonya és Fischer Imre, pszichológus ennek nyomán ezekről a fiatalokról – jellemzően fiúkról– beszélgettek, akik még huszonévesen, sőt mit több harmincas férfiként is megrekedtek a kamaszkorban, és eszük ágában sincs elhagyni a meleg családi fészket. A szülők égisze alatt kerülnek mindent, ami felelősséggel jár, legyen az elköltözés, családalapítás, vagy karrierépítés. De miért nem vágynak önállóságra a fiatalok? Mi, vagy ki tartja őket otthon?

A pánpéterség leggyakoribb eredője egy gyermekkortól épített, nagyon erős szülői védőburok, ahonnan nagyon nehezen mozdulnak el – mondják a szakértők. Sohaország örök gyermekeinek édesanyja és édesapja úgy gondolja, mindent biztosítaniuk kell ahhoz, hogy a gyereknek csak egyetlen dolga legyen az életében, a tanulás. A tanulóévek is kitolódtak, sokszor a második diploma megszerzésével próbálnak még gyermekkort nyerni a testileg és a személyigazolványuk szerint is érett felnőttek. De a pszichológusok szerint nem lehet, és nem is szabad mindentől óvni a gyermeket. Már korán, kamaszkorban is hagyni kell, hogy megvívják a saját csatáikat. Vekerdy nyomán: a szülő csak a kispadon ül, és szurkol. Ott van, de nem szól bele. Korlátokat állít fel, és feladatokkal látja el a gyerekét.

Egey Tímea szerint egy szülőnek sokszor nehezére esik visszafognia magát, nem tudja kontroll alatt tartani a szeretetét, törődését, az anyák sokszor rátelepednek a fiaikra, pedig nem kellene annyira tyúkanyónak lenni.

Vannak, akik ezt időben belátják, és lépnek. A közönség soraiban helyet foglaló hölgy, aki egyszerűen csak Pán Péter anyukájaként mutatkozott be elmondta, bátortalan 28 éves fiát egy év noszogatás után sikerült „kipasszíroznia” a házuk ajtaján, szegény fiú még akkor sem értette miért tesz ilyet vele az édesanyja. A hölgy hozzátette, szerinte igenis eljön az a pillanat, amikor egy gyereknek a saját lábára kell állnia, el kell költöznie, munkát és párt kell találnia.