2019.09.13. 08:56
Családja adott erőt a sziámi ikrek szétválasztását vezető orvosnak
A híres idegsebész professzor, Csókay András szerint őriznünk kell a szeretetet, amit a családtól kapunk.
Budapest, 2019. augusztus 18. Cskay Andrs idegsebsz a Cselekvs a Kiszolgltatottakrt Alaptvny magyar orvoscsapata ltal a kzelmltban sztvlasztott bangladesi szimi ikrek mttsorozatrl tartott sajttjkoztatn a fvrosi Jnos Krhzban 2019. augusztus 18-n. MTI/Szigetvry Zsolt
Forrás: MTI
Fotó: Szigetváry Zsolt
A bangladesi sziámi ikrek szétválasztási operációját vezető Csókay András a családjából merít erőt munkájához. A híres idegsebész professzor a Családvarázs stábját fogadta otthonában, ahol a legszemélyesebb családi tablókat is megmutatta.
„Az ész hite, az teljesen rendben volt, amikor a kisfiam meghalt, csak éppenséggel ettől még nyugodtan depressziós voltam”
– mondta a professzor, aki csak kemény lelki munka árán tudta átvészelni 2014-ben elhunyt fia elvesztését.
„A szemlélődő imádság vezetett oda, hogy egy bensőségesebb kapcsolatba tudtam kerülni az Úr Jézussal. Ezek a misztikus tapasztalatok erősítik a szívnek a hitét, s kihozzák az embert a legeslegmélyebb pontokból” – fogalmazott Csókay András.
A professzor szerint a családnak nagyon nagy prioritása kell, hogy legyen az életünkben, őriznünk kell a szeretetet, amit a családtól kapunk.
A világhírű magyar orvos a sziámi ikrek kezelésekor napi többszöri kapcsolatban volt feleségével és családjával, akik imádkoztak érte. Ennek eredménye is lett: Csókay doktor a hosszú, 30 órás műtét alatt nem csak odafigyelésben, hanem erőnlétben is érezte az imák jótékony hatását.
A Prima Primissima-díjas orvos a család szerepe kapcsán arról is beszélt, hogy egy szerető családnak nem csak az Isten szeretetét közvetítő inspiráló „felhajtóereje”, hanem a visszatartó ereje is fontos, hiszen, ahogy fogalmaz: „a család tartja meg azt a kontrollt, hogy ne legyen az ember munkaalkoholista.”
A négygyermekes apa büszkén mutatta a kameráknak a nagypapa tablóját, akit gyermekei különösen szerettek, s közben a professzor arról mesélt, hogy a sok fényképet látva mosolyogva emlékeznek elhunyt szeretteikre, akik ezáltal állandóan velük vannak, köztük élnek.