Fehér karácsony: minden évben reménykedek...

Nézek kifelé a szerkesztőségi ablakomon: a fákról az őszi levelek peregnek, már csak egy-egy tartja magát hősiesen az ágakon. De semmi kétség, hamarosan ők is leesnek és táncra perdülnek a hideg udvaron. Seperc alatt elmúlik ez az ősz is, a tél már kopogtat, zörget, egy szemhunyás és itt az újabb karácsony. Bárcsak idén nálunk is mindent hó borítana, ahogy az történt még anno, gyerekkoromba. Az volt csak a szép, amikor téli estén jégre jártunk, az iskola után a szánkódombra rohangáltunk. Óh, azok a hatalmas hócsaták, a kacagástól hangos utcák, ha olykor egy-egy dobás célt talált! Felszabadult, önfeledt, gondtalan idilli kép pereg a szemem előtt, ki tudja, lehet idén megadatik. Minden évben reménykedek a csodában, a fehér karácsonyban!