A vége jó

Fábik Tibor

Amikor a labdarúgó-Eb döntőjében 0-0-s állásnál szünetre vonult a spanyol és az angol válogatott, arra juthattunk, hogy éppen olyan ez a meccs, mint az egész Eb volt: szörnyű. A futballnak, amellett, hogy a feleknek a legfontosabb az eredményesség, szórakoztatnia kellene a közönséget, és ez a németországi kontinenstornán alig valósult meg. A törökök, a grúzok vagy az albánok őszinte focit játszottak, mondhatjuk, hogy tét nélkül, akik viszont komoly célokat fogalmaztak meg, többnyire nagy csalódást okoztak.

Amikor a belgák az ukránok elleni 0-0 után ünnepelték, hogy továbbjutottak a csoportból, Kevin De Bruyne csapatkapitány az együttest oda akarta vezényelni a szurkolóik elé, ám olyan hangos volt a füttyszó, hogy inkább félúton visszafordultak… 

A francia válogatottról mindent elmond: úgy jutott el az elődöntőig, hogy az öt meccsén három gólt szerzett, ebből kettő az ellenfelei öngólja volt, s akadt egy értékesített 11-ese.

Az angol válogatottra mi azért is haragudhatunk, mert a csoportjában (három meccsen két gól) a zárófordulóban látványosan alibizett a szlovének ellen (0-0), pedig ha hozza a papírformát, akkor a legjobb csoportharmadikok egyikeként mi is továbbjutottunk volna a nyolcaddöntőbe. De végül a portugálok „ejtettek” ki bennünket azzal, hogy ők pedig a számukra tét nélküli, grúzok elleni meccsüket nem vették komolyan (0-2), már a következő találkozóra készülve.

No de, vissza Angliához! Gareth Southgate szövetségi kapitány hazájában is a bírálatok kereszttüzében állt az első meccs óta, hogy a szerbek ellen kiszenvedtek egy 1-0-s győzelmet, de az eredmények kétségkívül őt igazolták: a színtelen, szagtalan, a labdarúgást csaló angolok bejutottak a döntőbe. Ám az már a sors nagy igazságtalansága lett volna, ha meg is nyerik. A határaikon túlról a megveszekedett angol szurkolókon kívül mindenki a spanyolokért szorított, amely a tornán végig látványosan, gólra törően játszott, s végül 2-1-re győzött a döntőben. Luis de la Fuente alakulata az Eb-n 15 gólt szerzett, messze a legtöbbet. A spanyol mesternek azért is hálásak lehetünk, mert bátran nyúlt a fiatalokhoz, és a világ most ismerhette meg igazán a 17. születésnapját a döntő előtti napon ünneplő Lamine Yamalt, aki a tornán egy gólt és négy gólpasszt jegyzett, s az Eb-történelem legfiatalabb gólszerzője lett. A döntőben is adott gólpasszt, a második félidő pedig már látványos lett.

Ám az semmiképpen nem áll meg, hogy minden jó, ha a vége jó.